Megvan a sorozatgyőzelem Indiának
2023. december 1. – Szerző: Krikettgalaxis
3–1-es, behozhatatlan előnyre tett szert India válogatottja a legtöbb kulcsemberét ma már nélkülöző Ausztrália ellen a most zajló NH20-as sorozatban. Ezúttal kevesebb futást láthattunk, de ebben a formátumban soha vagy régen nem látott játékosokat igen.
A maiszúri maharadzsák híres palotája (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
A rájpuri Vír Nárájan Szinh nemzetközi krikettstadionban még soha nem rendeztek NH20-as meccset: ez volt az első. A talaj ütősbarátnak tűnt, de a határok itt nagyok, emiatt 200-as pontszámokra ezúttal nem igazán számíthatott a nézősereg.
És az is egy nyomós érv volt a kevesebb futás mellett, hogy a hihetetlen formában levő Glenn Maxwell a legutóbbi meccs után elutazott a csapattól, csakúgy, mint több másik világszerte ismert sztár. Bemutatkozott viszont az a Chris Green, aki annak ellenére is valószínűleg világszerte ismert volt, hogy még soha nem volt válogatott: ő ugyanis ezelőtt már nem kevesebb mint 190 sima
Húsz20-as meccsen lépett pályára Ausztráliában, Angliában, a Karib-térségben, Pakisztánban, sőt, még Indiában is volt egy mérkőzése, és amúgy szerepelt a kanadai, a statisztikákban hivatalosan Húsz20-asnak nem minősülő Global T20 ligában is. Ilyen sok Húsz20-at még a világon senki nem játszott az előtt, hogy bekerült volna egy ország válogatottjába. Rajta kívül Ben McDermott, Ben Dwarshuis, Josh Philippe és Matthew Short volt új ember, de India is változtatott a múltkori összeállításán: ők most Prasziddh Krisná, Arsdíp Szinh, Tilak Varmá és Ísán Kisan helyett Dípak Csáharral (vele idén először), Srejasz Ajjarral és Dzsites Sarmával próbálkoztak meg, valamint visszatért a csapathoz egy gyors esküvő után Mukes Kumár is.
Ausztrália a dobással kezdett, méghozzá igen jól: a legutóbb rendkívül pazarló Aaron Hardie ezúttal rögtön egy szűz játszmát mutatott be (csak egy TÉM extra volt). Érdekesség, hogy az első három játszmában kizárólag Jasaszví Dzsájszvál jutott szóhoz, a másik nyitó ütős, Riturádzs Gájkvár első ütésére a 4. játszma elején került sor. Ők ketten egészen az erőfölény legvégéig szépen elvitték a csapatot, a szűz ellenére 50 futást gyűjtve, de az 5.6-ban Hardie kiejtette Dzsájszvált. Bár a magas rend többi játékosa nem muzsikált ma valami jól, de utána Rinkú Szinh ismét megmutatta, hogy mit tud: egyrészt a 12. játszmában egy igen különleges hatost is bemutatott: olyasféle átmenet volt egy visszasöprés és egy átváltós között. A kispadon Szúrjakumár Jádav, a kapitány meg is tapsolta. Másrészt meg 29 dobásból 46 futást szerzett – de aztán Dzsites Sarmá arányaiban még ezen is túltett a maga 19-ből 35-jével. Hogy az utolsó két játszmában összesen öt kaput, közte két kacsát is láthattunk, az már nem sokat számított, India 174 futásig jött föl, ami nehéz célnak tűnt. Bár, ha a várható harmatot is belevettük, akkor azért felcsillanhattak a remények a vendégek előtt.
És Travis Head ismét, nem is tudjuk, már hányadszor az elmúlt hetekben, megint megadta az alaphangot a kergetésnek. Főként a 3. játszma sikerült számára kiválóan: ekkor négy négyest és egy hatost zúdított ki a pályáról szegény Csáhar ellen! India azonban áttért a pörgetésre, ennek pedig rögvest meglett az eredménye: előbb Philippe, majd hamarosan Head is búcsúzni kényszerült. A 3. játszma után feltámadt remény azonban lassacskán ismét elhalványult a vendégek előtt, mert innentől kezdve, bár Húsz20-hoz méltóan be-becsúszott néhány határ, de egészen a 13. játszmáig folyamatosan csökkent a csapat pontaránya, a szükséges pontarány pedig még utána is csak nőtt és nőtt – végül nem is lett elég az ausztrál erőfeszítés, 20 futással kikaptak. A dobók közül Aksar Patel emelendő ki, aki 3 kapuja mellett mindössze 4-es gazdálkodást tudott felmutatni.
