Írország az esővel szaggatott ENN-sorozatot is elvitte
2023. december 17. – Szerző: Krikettgalaxis
Miután egy héttel ezelőtt egy NH20-as sorozatban Írország 2–1-re legyőzte a vendéglátó Zimbabwét, most egy hárommeccses ENN-sorozatot is megnyertek a vendégek: az eső miatt viszont csak 2–0-ra, pedig 3–0 is simán lehetett volna, ha jobb az idő.
Talán egy ír szurkoló (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Mindjárt az első összecsapás volt az, ami sajnos eredmény nélkül végződött: és ezt, ahogy említettük, leginkább az írek sajnálhatják, ugyanis ők voltak jelentős fölényben, amikor az első félidő 26. játszmájában hatalmas eső eredt el, ami miatt szüneteltetni kellett a játékot, később pedig végleg befejezni. Zimbabwe jópár olyan játékost nevezett be mára, akik nem voltak tagjai a nyári sikertelen világbajnoki selejtezőnek, köztük például Tinashe Kamunhukamwét, aki ma igazán látványos kezdéssel 15 dobásból szerzett 28 futást. Ugyanannyit, mint nyitó társa, Joylord Gumbie, csakhogy utóbbinak ugyanehhez 59 labdára volt szüksége... Az első 20 játszma alatt viszont a zimbabweiek már 5 kaput elvesztettek, és hiába ütött be ezután jópár négyest Clive Madande és Brandon Mavuta, a 26. játszmában, 121 pontnál előbbi is kiesett, majd jött a játékmegszakítás. Az ír dobók közül messze kiemelkedett Graham Hume, aki két kapuját 1,55-ös gazdálkodás mellett hozta.
A második meccs hasonlóan kezdődött, de szerencsére eső miatti játszmavesztés nélkül végződött (egy kis szünet volt csak a csapadék miatt a második félidőben). A hasonlóság az volt, hogy megint Zimbabwe kezdett ütéssel, és megint gyorsan vesztették a kapukat. Az első három játszmában még semmi gond nem volt, de a negyedikben Josh Little minden második dobásából kiejtett egy-egy ütőst, így a játszma során összesen hármat is, és ha ez nem lett volna elég, amikor két játszmával később újra ő dobott, még a negyedik rendű Sikandar Raza is ráélezett egy labdát a kapujára, így aztán 19/4-re változott az állás. A 10. játszmában ráadásul Ryan Burlt egy labda a sisakján találta el: ekkor még tudta folytatni a játékot, de a szünetben végleges cserével le kellett hozni. De addig még sokminden történt: elsősorban az, hogy Zimbabwének egy kicsit sikerült szépítenie, elsősorban Burl, Madande és Wellington Masakadza játékának köszönhetően, így azért legalább 166-ig elvánszorogtak. Közben viszont Little újabb három kaput szerzett, így hatos zsákmánnyal zárt, mindössze 36 futást hagyva az ellenfélnek, ami a valaha volt legjobb dobóteljesítmény férfi ENN-ben egy ír játékos részéről. A kergetéssel az írek egy kicsit megszenvedtek (az alaphangot Andy Balbirnie első dobásbóli kiesése adta meg), de azért nagyon nem forgott veszélyben a győzelmük. Az ő húzóemberük a 66 pontot szerző Curtis Campher volt, és bár ő sem haladt túl gyorsan (meg mások sem), de a csapat így is majdnem 10 játszmával a vége előtt, 4 maradék kapuval beért a célba.
A harmadik mérkőzésre az írek nem nevezték Little-t, mert mint kiderült, a múltkori hős egy kisebb sérülést szedett össze. De az is kiderült, hogy ha ő nincs, van más: most Graham Hume és Curtis Campher tizedelte meg a zimbabwei ütősöket – mindkét dobó 4–4 kaput gyűjtött be. Az eredménylapot elnézve igen érdekes, hogy a páratlan rendű ütősök (a 11. rend kivételével) mind kétszámjegyű pontszámmal végeztek, a párosok meg mind egyszámjegyűvel... A kétszámjegyűek közül is kiemelkedett a nyitó Joylord Gumbie 72-je, aminek csak az a szépséghibája, hogy ezt 106 dobásból sikerült összeszednie. Az első félidőben egyébként volt egy több mint kétórás esőszünet, emiatt pedig 40–40 játszmásra rövidült a két játékrész. Az első 40 alatt Zimbabwe 197-ig ért el, ami talán kicsit jobb teljesítménynek tűnik, mint korábban, de az írek előtt így sem tornyosult valami elérhetetlen cél. És ha nem is könnyedén, de végül elérték ezt a célt: a mostanában nem éppen élete formájában játszó Paul Stirling kapitány kivételével az első 5 rendben mindenki hozzátette a magáét, elsősorban Andy Balbirnie, aki 82 futást szerzett (igaz, több mint 100 dobásból), és Campher is majdnem megismételte a múltkori 50-esét. Balbirnie ezzel egyébként negyedik ír játékosként elérte a 3000 futásos álomhatárt az ENN-ben: végül pedig a meccs legjobbjának is megválasztották.
Ezzel az ír sorozatgyőzelemmel (ami egyébként csak az első ENN-sorozatgyőzelmük volt Zimbabwében) a két csapat közti örökmérleg a következőre módosult ebben a formátumban: 22 találkozóból 10 ír és 8 zimbabwei siker, 1 holtverseny és 3 eredmény nélkül végződő meccs.
