Ha nem is könnyedén, de India egy ENN-sorozatban legyűrte Dél-Afrikát
2023. december 21. – Szerző: Krikettgalaxis
Miután a két válogatott közti NH20-as sorozat döntetlenre végződött, három ENN-ben is összecsaptak egymással. Bár az elsőt nagy fölénnyel nyerték az ázsiaiak, de utána Dél-Afrika egyenlített, a döntő meccs pedig szorosan alakult – végül ezt is India húzta be. Sok nagy név hiányzott tőlük, de láttunk újoncokat, akik jól teljesítettek.
India zászlaja (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
De nem csak az indiaiaknál volt hiányzó nagy név
: mint ismert, a hazaiaknál Quinton de Kock a világbajnokság után visszavonult ettől a formátumtól. Így sem őt, sem például a vendégeknél Virát Kohlít vagy Rohit Sarmát nem láthattuk – így is volt viszont jó krikett és sok emlékezetes pillanat.
Az első mérkőzés egy úgynevezett rózsaszín ENN
volt: némelyik országban, például Dél-Afrikában szokás, hogy évente egy-egy meccsen ilyen furcsa rózsaszín mezben lépnek pályára, hogy ezzel is felhívják a figyelmet a mellrákszűrés fontosságára. Ami pedig a játékot illeti: ez a találkozó alig lett hosszabb, mint egy Húsz20-as. Ezúttal nem az időjárás miatt: egyszerűen azért, mert az indiai dobók olyan gyorsan végigszántottak Dél-Afrikán, majd az ütősök olyan gyorsan elérték a célt. Még csak 5 dobóra sem volt szükség, négyen hajították csak a labdákat – de közülük is ketten emelkedtek ki: Arsdíp Szinh öt, míg Aves Khán négy kapuval zárt. Nem tudjuk, De Kock mit alkotott volna, de valószínűleg nem jött volna rosszul, ha ott van, mert a magas rendből ketten (Reeza Hendricks és Rassie van der Dussen) is kacsával estek ki, és mivel a 10. és 11. játszma fordulóján India egy csapat-mesterhármast
is bemutatott, az állás akkorra már 52/6-ra módosult. Hamarosan 58/7 is volt az még, így a sorvég külön dicséretet érdemel, hogy ezek után legalább 116-ra föl tudták hozni a csapatot: különösen Andile Phehlukwayo volt elemében, aki 8. rendű ütős létére csapata legjobbja lett a maga 33-jával, amiben két hatos is benne volt. Azt hisszük, nem is kell mondanunk, hogy a kergetés rendkívül könnyedén lett meg a vendégek számára: bár Riturádzs Gájkvár 5 ponttal búcsúzott, de a ma debütáló Száín Szudarsan és Srejasz Ajjar is 50-est ért el, így pontosan 200 dobással a tervezett vége előtt beértek a célba. A pontszámok egyébként két rekordot is hoztak: a 116 volt Dél-Afrika eddigi legalacsonyabb hazai első félidős eredménye, a 200 megmaradó labda pedig az afrikaiak legnagyobb ENN-veresége ezt a mutatót tekintve.
A második találkozó egy kicsit hasonlított az előzőre, legalábbis annyiban, hogy viszonylag kevés futás született az első játékrészben és kevés kapu a másodikban. A nagy különbség viszont az volt, hogy most Dél-Afrika a dobást választotta, és a kergetés nekik sikerült, így egyenlítettek a sorozatban! Ezt a meccset a lassúnak ismert gqeberhai pályán rendezték, így annyira nem is csoda, hogy még India számára is messze volt a 300. Gájkvárnak ma sem volt jó napja, mert most 4 futás után esett ki, de Szudarsannak megint jó napja volt, mert megint 50-esig jutott (most 62-t szerzett, igaz, 83 dobásból). Rajta kívül csak Kannaur Lokes Ráhul ütött jól, neki is meglett az 50, de a többieknek, köztük a Húsz20-ban igen jó formában játszó, de ENN-ben csak ma debütáló Rinkú Szinhnek a 20 pont sem jött össze. És ha már debütánsok: nem említettük az előző meccsnél, mert semmi érdemlegeset nem tett, de akkor mutatkozott be a válogatottban a dél-afrikai dobó, Nandre Burger is. Ma viszont tett valami érdemlegeset: jelesül ő volt a legjobb az egész csapatból, hiszen 3 magas rendű ütőst is kiejtett, miközben 3,0-val gazdálkodott! A felállított 212-es célt Dél-Afrika nem állt neki ész nélkül kergetni, eleinte inkább a biztosra ment, viszont miután két nyitójuk, Reeza Hendricks és Tony de Zorzi megalapozott egy jó pontszámot, utóbbi elkezdett megvadulni, és nem csak élete első ENN-50-esét, de első 100-asát is megszerezte, 122 dobásból 9 négyest és 6 hatost ütve ugyanis 119 futásig menetelt. Az 50-et Hendricks is átlépte, és még Rassie van der Dussen is hozzátett 36-ot, miközben a múltkor remeklő indiai dobók ezen a pályán csődöt mondtak. Végül bőven maradt még dobás (45), mire a hazaiaknak sikerült levadászniuk a célt. Érdekesség, hogy De Zorzi és Hendricks együtt 130-ig jutott, ami ezen a pályán a valaha volt legmagasabb pontszám egy nyitó pártól férfi ENN-ben.
A harmadik meccs sokáig nagyon kiegyenlített játékot hozott, csak a második félidő utolsó harmadában látszott igazán eldőlni. Az indiaiak egy újonc nyitó ütőssel, Radzsat Pátídárral kezdtek, aki azonban pár szép határ után hamar búcsúzott. A harmadik rendű Szandzsu Szaimszan viszont sokakat meglepett: bár eleinte viszonylag lassan kezdett (de még mindig gyorsabban, mint több társa), végül 108-ig menetelt, megszerezve pályafutása első ENN-százasát. India egyébként klasszikus ENN-játékrészt játszott: óvatos, biztonsági játék az elején és a közepén, majd gyorsítás a végén: ez 296-os összpontszámot eredményezett. A kergetés során Dél-Afrika sokáig benne volt a meccsben, elsősorban a múltkor is remeklő De Zorzinak köszönhetően, aki most sem állt meg 81-ig. A 26. játszmában, 141/2-nél még akár úgy is lehetett érezni, sikerülni fog nekik elérni a célt, de ekkor mindössze 36 pont megszerzése alatt 4 kaput is elvesztettek, és így megfordult minden esély. Köztük volt De Zorzi kapuja is, amit Arsdíp Szinh vett el: Szinh egyébként még három másik ütőst is kiejtett, így ezúttal 4, a sorozatot tekintve pedig összesen 10 kapuval zárt: végül őt választották a sorozat legjobb játékosává. Dél-Afrika pedig ennyi kapu elvesztése után már nem tudott visszakapaszkodni, és 78 futással kikapott.
A sorozat tehát 2–1-gyel Indiáé lett, a két csapat közti férfi ENN-örökmérleg pedig 40–51-re alakult (plusz 3 eredmény nélküli meccs), de még mindig Dél-Afrika a jobb.
