Rassie van der Dussen százasa ellenére óriási bajban a Qalandars
2024. február 25. – Szerző: Krikettgalaxis
Sorozatban ötödik mérkőzését is elvesztette a tavalyi (és tavalyelőtti) bajnok a PSL-ben: a Lahore Qalandars ezúttal a Peshawar Zalmit látta vendégül, és ismét hiába a kiváló ütőjáték (Rassie van der Dussen 104-neskivel zárt), az ellenfélé még jobb volt, így a lahoriak maradtak pont nélkül.
Az 1600-as években épült Mahábat Hán-mecset Pesavarban (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
A tabella két utolsó helyezettje találkozott a mai második PSL-meccsen: de míg a Zalmi két nappal ezelőtt már elindult felfelé a 100%-os Multán legyőzésével, addig a Qalandars adós maradt a jó játékkal. Pontosabban... láttunk már tőlük egészen példás ütőjátékot, de összességében sosem voltak olyan jók, hogy akár egy meccset is meg tudjanak nyerni. Persze, hiányzik tőlük (sérülés miatt) egyik kulcsemberük, Rásid Hán, de azért ezt a szereplést nem lehet kizárólag erre fogni...
Mára viszont még egy fontos dobójuk, a gyors Hárisz Rouf is kiesett: neki a válla múltkor belesérült egy elkapásba, az orvosok pedig 4–6 felépülési időt jósoltak neki, így az idei bajnokság végéig már biztosan nem tér vissza. Rajta kívül kimaradt még a legutóbbi csapatból George Linde is, a két új ember pedig Carlos Brathwaite és Mohammad Imrán volt. A Pesavarnak viszont pont megfelelt az az összeállítás, amiben múltkor győzedelmeskedtek, és sérülésük sem volt, így ugyanazokkal az emberekkel álltak ki ma is.
A Lahor a dobást választotta, az első félidő viszont sokkal inkább a Pesavar ütőjátékáról szólt. Azon belül is a nyitó társuláséról: Szaím Ajúb és Bábar Ázam kezdett, és sokáig úgy tűnt: ma olyan napot fogtak ki, hogy lehetetlen őket kiejteni. Az erőfölény végére 57, a félidő felére meg már 90 futást hoztak össze, sőt, még a 14. játszma végéig is ők ketten voltak bent: ekkor már 135/0-ra állt a csapat. Utána viszont megérkezett Sahín Sáh Afrídí: úgy tűnik, kezd visszatérni a régi dobósebessége (lassulása miatt sokan aggódni kezdtek az elmúlt hónapokban) és ezáltal az eredményessége (bár mint tudjuk, a krikettben nem pont a sebesség az elsődleges tényező a sikerhez). Most egy rövidebb labdájába húzott bele rosszul Ázam, így a mélységi középpályán Sikandar Raza egy szép előrevetődős elkapással kiejtette őt – két ponttal az 50-es előtt. Ajúb viszont ekkor már 82-n állt, majd hamarosan 88-cal búcsúzott (őt is Afrídí ejtette ki kidobásból): de addigra már a pályán volt Rovman Powell, aki például a 16. játszmában egymaga 22-t ütött össze, és még utána is volt két négyese: ő összesen 20 dobásból szerzett 46-ot! Végül Afrídí még egy harmadik kapuig, a Zalmi viszont 211 futásig jutott el: bármilyen jó is a pálya, ez azért nehéz cél!
Eleinte úgy tűnt, a Lahor esélyei hamar elszállnak. Száhibzádá Farhán 15, míg Fáhar Zamán 4 ponttal búcsúzott – de a 3. rendű Rassie van der Dussen mindent helyrehozott! Akarjuk mondani: majdnem mindent. Már az, hogy a 3. játszmában való beállásakor üstöllést két négyessel indított, jelezte a szándékát: ezt a szándékát pedig szépen folyamatosan valósította meg tovább és tovább. A 11. játszmában (27 dobás után) már 50-nél járt, a 19-edikben pedig már a 100-at is elérte, méghozzá mindössze 50 labdából! De hiába szerzett eközben Shai Hope is 29-et, Ahszán Hafíz is 20-at, az utolsó játszmára így is 18 pont hiányzott volna a címvédő győzelméhez. Igaz, ha Van der Dussen eddig már 6 hatost is szerzett, miért ne szerezhetne akár most még hármat? A válasz az lett, hogy főként azért nem, mert Paul Walter olyan jól dobta ezt az utolsó játszmát – többek között két kapuval (bár az egyiket nem ő szerezte, csak kifutás volt), és az első 5 dobásból mindössze 3 futással. Brathwaite utolsó labdából ütött hatosa már csak szépítés volt a Lahor részéről: így legalább a 200-at átlépték, de a győzelemhez ez is kevés volt.
A bajnok így maradt az utolsó helyen, viszont a sárga-feketék felléptek a negyedik helyre.
