A kapitányváltók legyőzték a névváltókat az IPL-nyitányon
2024. március 22. – Szerző: Krikettgalaxis
Végre elkezdődött a világ egyik legnagyobb sporteseménye, az Indian Premier Legaue újabb idénye! A bajnoki címvédő Chennai Super Kings új kapitánya pedig győzelemmel mutatkozott be a nevének írásmódját pár napja megváltoztató Royal Challengers Bengaluru ellenében – méghozzá egy rekordhosszú győzelmi sorozatot felállítva.
Csennai talán legismertebb épülete, a központi pályaudvar (illusztráció)A kép szerzője: MrPanyGoff (Flickr), licenc: CC BY 2.0
Egy IPL-nyitómeccs mindig különleges, hiszen nagyjából 10 hónapnyi izgatott várakozásnak vet véget. De a maival kapcsolatban ennél sokkal több dologról is beszélhetünk, már csak azért is, mert egy nagy klasszikus rangadóról, a Káverí-derbiről van szó. A néhány napja nevet változtatott RCB látogat ugyanis az új kapitánnyal felálló CSK-hoz: ahhoz a csapathoz, amit 2008 (!) óta nem tudtak idegenben legyőzni. De a Royal Challengers kapitányának személye is érdekes (bár ő már nem új): Faf du Plessis majd’ egy évtizedet lehúzott sárgában (sőt, az SA20-ban és az MLC-ben továbbra is a szuperkirályoknál játszik), és igazi közönségkedvenc volt...
Ilyen előzményekkel vág neki tehát a Csennai a címvédési kísérletnek – és a Bengaluru annak, hogy a WPL múlt heti megnyerése után most végre megpróbálják megszerezni első férfi trófeájukat is.
A hazai sárgáknál Sivam Dube már felépült sérüléséből (pedig a Randzsí-trófea döntő szakaszát még ki kellett hagynia), viszont ma nem kezdett. A Srí Lanka-i sebes dobó, a haláljátszmaspecialista Matísa Patirana combsérülés miatt azonban nem is lett volna elérhető (és még egy kis ideig nem is lesz) számukra, ellenben ma debütált az IPL-ben a 20 éves ütős, Szamír Rizví és az indiai származású, de új-zélandinak számító Rachin Ravindra – de például ma mutatkozott be sokadik IPL-klubjában a bangladesi dobó, Musztáfidzsur Rahmán is. A Royal Challengersnél újra itt volt legnagyobb sztárjuk, az utóbbi két hónapban szünetet tartó Virát Kohlí, és többek között láthattuk dobni a tavaly 115 millió rúpiáért megvásárolt Alzarri Josephet is.
A nyitóünnepség előtt egyre jobban megtelő lelátók népe természetesen nem feledkezett meg a kapitányságról leköszönő Dhoníról: többször is felhangzottak az őt éltető skandálások. A megnyitón fellépett többek között Aksaj Kumár, Táigar Srof, Alláh Rakkhá Ramán és Szonú Nigam is – a meccs ugyan fél órával később kezdődött a rendezvény miatt, de a nézők nyilván jól szórakoztak.
Amikor aztán végre elkezdődött a krikett, az ütést választó RCB két nagy sztárja, Kohlí és a korábbi csennai közönségkedvenc, Faf du Plessis érkezett ki a pályára. Kohlí egy szimplával kezdett (egy széles dobás után), de aztán 17 labdán át nem jutott több szóhoz: azalatt végig Du Plessis volt soron, és nem is csinálta rosszul: az első 3 játszma végére 33/0 volt az állás, amiből tehát Kohlí egyetlen ponttal vette csak ki a részét. A Du Plessis-féle, sok négyessel tarkított örömjáték azonban csak az 5. játszmáig tartott, de akkor véget vetett neki a CSK egyik új szerzeménye, a bangladesi Musztáfidzsur Rahmán, sőt, ugyanebben a játszmában még a frissen bejövő Radzsat Pátídárt is kiejtette. És hogy még nagyobbat forduljon a sors kereke, arról Dípak Csáhar gondoskodott, aki pár labdával később a negyedik rendű Glenn Maxwellel is végzett: két kacsa pár dobáson belül! Az erőfölény végére így a Royal Challengers hirtelen 42/3-on találta magát. A helyzetet pedig sem Kohlí, sem éppen aktuális társa, Cameron Green nem tudta megmenteni, mindketten elég lassan haladtak – igaz, közben Kohlí csak úgy mellékesen elérte pályafutása 12 000-edik Húsz20-as futását, méghozzá az egyik leggyorsabban a világon. De a 12. játszma ismét Rahmáné volt: amellett, hogy csak 3 futást hagyott az ütősöknek, az imént említett két játékost egyaránt kiejtette, ráadásul Greent egy szép balra vágódó labdával, kidobással. És Kohlí kiejtése sem volt semmi: itt a mezőnymunka dicsérhető, ugyanis a labdát először elvetődve Adzsinkja Raháne kapta el éppen a határ mellett, de a lendülettől a játékos nekicsúszott a kötélnek. Viszont, hogy emiatt ne legyen szabálytalan az elkapás, még a határral való érintkezés előtt, a földön csúszás közben oda is hajította a labdát a közelben helyezkedő csapattársának, így tulajdonképpen közös munka volt az elkapás. Az ütősök részéről újabb csendesebb játszmák következtek, így 14 játszma után még csak 90/5-re álltak: utána viszont Anudzs Rávat és Dines Kártik egyre jobban begyorsított, és egyénileg 48, illetve 38 futást hozott össze a félidő végéig, amivel a csapat 173-ra jött föl: ez igen jónak számít az iménti 90/5 után, de összességében kergethetőnek tűnt.
A második félidő az új kapitány, Riturádzs Gájkvár bemutatkozásával kezdődött – bár mint ütőst, már ismerte egy ideje a helyi közönség, és eleinte most sem kellett csalódniuk benne: rögtön egy négyessel kezdett például, majd hamarosan még kettővel jelentkezett. Igen ám, de a 4. játszma végén a szünetben csereként behozott Jas Dajál megtalálta a módját a kiejtésének: egy jócskán kéz-karón kívülre érkező dobásába Gájkvár csak beleélezni tudott, így a másik kapitány, Du Plessis által okosan a helyén hagyott katona (bár csak második próbálkozásra, de) el tudta kapni. Viszont Rachin Ravindra még Gájkvárnál is jobban kezdett: ugyanannyi dobásból, mint ő (15-ből) nem 15, mint ő, hanem 37 pontot ütött össze, nem kis részben három hatosának is köszönhetően. De ő sem bírta tovább a 7. játszmánál: őt Karn Sarmá dobásából kapták el. Azonban szinte az egész második játékrészt az jellemezte, hogy ha kiesett egy ütős, a helyére bejövő lényegében ugyanúgy folytatta. Most például Adzsinkja Raháne és Daryl Mitchell volt, akik szépen haladtak előre, fejenként két hatossal, de ők is 20–30 között búcsúztak. Aztán jött Sivam Dube, akiről azt írtuk az elején, hogy nem volt a csapatban, de most becserélték: ő is hasonlóan teljesített, bár egy picit lassabban, de picit tovább eljutott, mint az előzőek – és a hatodik rendű Ravindra Dzsadedzsá sem maradt el a többiektől a maga 25 futásával. A sárgák végig kézben tartották a szükséges pontarányt, az sosem emelkedett túl magasra, így az idő múlásával egyre nőtt a hazai győzelem valószínűsége – aztán a 19. játszma második felére ez a valószínűség 100%-ra emelkedett, amikor 4 tém extrával átlépték a célt.
Ezzel a győzelmével a címvédő klub máris a tabella élére került (na jó, ez csak vicc volt így a nyitómeccs után) – de ami komolyabb fegyvertény, az az, hogy sorozatban nyolcadszor győzték le hazai pályán az RCB-t, és ilyen hosszú sorozata egy adott pályán egy adott ellenféllel szemben senki másnak nincs az IPL-ben. Dzsadedzsá is beállított egy kis rekordot: 27. alkalommal történt meg vele az IPL-ben, hogy egy sikeres kergetés során bejött és nem esett ki. (Ugyancsak 27-tel áll csapattársa, Dhoní is.)
