Rengeteg futás és vékony kalkuttai győzelem az esti meccsen
2024. március 23. – Szerző: Krikettgalaxis
Dupla napot tartottak ma az IPL-ben: az esti összecsapáson most a Kolkata Knight Riders és a vendég Sunrisers Hyderabad mérte össze az erejét. Többen is nagy hőstetteket hajtottak végre, de nem a rekordösszegért megvett ausztrálok voltak azok.
Kalkutta egyik jelképe, a hatalmas hávrái híd (illusztráció)A kép szerzője: Manuel Menal (Flickr), licenc: CC BY-SA 2.0
Emlékezetes: a tavaly decemberi árverésen Pat Cummins rekordösszegért került a Sunrisershez, de ezt a rekordot szinte azonnal, két órán belül megdöntötte honfitársa, Mitchell Starc, akiért a Knight Riders még több pénzt adott. Ma ez a két csapat éppen egymás ellen játszott – és mindkettő világbajnok játékos ott is volt a pályára lépő keretben. A meccs aztán a legkevésbé sem róluk szólt – de erről majd később.
A haidarábádi csapatnál azonban nem csak a kapitány, Cummins volt új tavalyhoz képest, hanem többek között a vezetőedző és a dobóedző is: előbbi szerepet idén már Daniel Vettori tölti be náluk, így aztán a csapatnak ez a negyedik egymás utáni éve, amikor edzőt és kapitányt is váltanak. Érdekes a helyzet pörgető mindenesükkel, Vanindu Haszarangával: ő elvileg a Srí Lanka-i válogatottal van egy Banglades elleni teszten, de eltiltás miatt ott nem játszhat – az IPL-re viszont nem vonatkozik az eltiltás, és mégsincs itt. Hogy pontosan mikor érkezik meg a csapathoz, még nem tudni. A KKR-nél a legfontosabb hír az volt, hogy a tavalyi szezon kihagyása után újra itt van Srejasz Ajjar: bár most is voltak kétségek, hogy játszhat-e, mert a Randzsí-trófea döntőjének utolsó két napjára már nem jött ki a mezőnybe hátgörcsei miatt – viszont aztán a Knight Riders csapaton belüli edzőmeccsén már ott volt, és mint kiderült, ma is. Nem volt itt viszont, és lehet, hogy még a következő néhány mérkőzésen sem lesz a Srí Lanka-i gyors dobó, Dusmanta Csamíra, aki nemrég a válogatottban szenvedett négyfejűcombizom-sérülést.
A mai mérkőzés nem szűkölködött a hullámokban: kisebbek és nagyobbak is voltak. Ilyen kisebb hullámzásnak tekinthető, hogy például a dobással kezdő Sunrisers az első játszmában 3 futásra korlátozta a KKR-t, de a másodikban meg Phil Salt három hatost ütött ellenük három egymás utáni dobásból. Aztán viszont Sunil Narine kiesett: Saltnak nem állt szándékában futni, de mire Narine ezt észrevette, már valahol a fél sávnál járt, így bőven kifutották. A 3. játszma ismét csak 4 futást hozott, a 4. pedig két Thangaraszú Natarádzsan-kaput (az egyiknél egy szép, ugrásos, fej fölötti Cummins-elkapással), az erőfölény hátralevő része pedig további szenvedést a liláktól. Amikor a 8. játszma után 53/4-re álltak, kevesen hitték volna, hogy az következik, ami aztán mégis következett. Egyrészt, ha már a bevezetőben hőstetteket említettünk, akkor mondjuk most is így: Salt hamarosan végrehajtotta a meccs első kisebb hőstettét azzal, hogy 50-est szerzett, sőt, 54-ig jutott: ezzel a KKR történetének ötödik legeredményesebb debütánsává vált. Utána Ramandíp Szinh sem volt semmi, aki 17 dobásból szerzett 35 futást, de a legnagyobbat a 8. rendű Andre Russell szólt: ő 25 labdából 3 négyest és 7 (hét!) hatost zúdított, így 250 fölötti aránnyal jutott el 64 pontig, így aztán a csapat már a 19. játszma végére elérte a 200-at. Az utolsó játszmában Thangaraszú még egy kicsit vissza tudta fogni ezt a szárnyalást, de ez is csak arra volt elég, hogy mondjuk ne 220-as, csak
209-es célt kelljen kergetniük a narancsoknak... Cumminsról annyi említendő meg az elkapásán kívül, hogy egy kapuval és a többiekhez képest most jónak számító 8-as gazdálkodással zárt.
A szezon előtt sokan féltették a Haidarábádot, mondván, az ütősfelhozataluk, főleg azon belül is az indiai részleg, nem tűnik eléggé erősnek. Most azonban Majank Agravál és Abhisek Sarmá igen jól indultak: 5 játszma után már 58/0 volt az állás, vagyis bőven a szükséges pontarány felett jártak kapuvesztés nélkül! Ráadásul a 4. játszmában egy Agravál-hatos olyan szépre sikeredett, hogy volt olyan kommentátor, aki kijelentette: akár az egész idény legszebbje is lehet. Agravál aztán 32 ponttal kiesett a 6. játszmában, a helyére bejövő Ráhul Tripáthí pedig nem tudta folytatni a korábban látott magas arányú haladást – és valószínűleg nem azért, mert mindjárt a beállása utáni első dobásból eltalálták a sisakját. Érdekesség, hogy aztán a 10. játszmában meg egy Tripáthí-ütés után találta el a labda az egyik bírót a bal térde alatt – több percig tartott, amíg ápolták, de nem lett komolyabb baja. Az állás ekkor, éppen a félidő felénél 99/2 volt, ami még nem nézett ki rosszul a Sunrisers számára, ám a következő 4 játszma ismét egy hullámvölgyet hozott számukra: ez az időszak határ nélkül és két kapu elvesztésével telt. Az utolsó 6 játszmában így aztán 94 futásra lett volna szükségük, ami igen meredek feladatnak tűnt – és mégis majdnem megcsinálták! Pontosabban: Heinrich Klaasen majdnem megcsinálta! A dél-afrikai kiválóság ugyanis egy gyengébb kezdés (7 dobásból 6 pont) után teljesen bevadult, és a következő 22 labdából 8-at hatosra ütött, összességében 57 pontot szerezve, így aztán 63-mal esett ki, amit 217-es aránnyal teljesített! De ez a kiesés csak a 20. játszmában jött. Ez előtt a játszma előtt már csak 13 pont hiányzott az SRH győzelméhez, és Klaasen az első dobásból máris hatost szerzett: 5 labdából kellett 7 pont: most már a Sunrisers volt az esélyes! Ám jött egy újabb hőstett, ezúttal a dobó, Harsit Ráná részéről: ő a következő 5 dobásból 2 kaput szerzett, azon kívül pedig csak 2 szimplát hagyott az ellenfélnek. Az utolsó dobással Cummins nézett szembe: muszáj lett volna határt ütnie, de végül pöttyös lett. A másik drága ausztrál, Starc sem villogott ma: nem szerzett egy kaput sem és igen magas volt a gazdálkodása. De ezt most talán kevésbé bánta, hiszen neki legalább a győzelem meglett, még ha nem is olyan könnyen, mint a szünetben hinni lehetett volna.
