A végére erősített be az RCB, és ez elég volt nekik
2024. március 25. – Szerző: Krikettgalaxis
Az idő nagy részében kiegyenlített játékot hozott a ma esti meccs, ahol a Royal Challengers fogadta a Punjab Kingst. Aztán nem sokkal a vége előtt egyre valószínűbbé vált a vendégek győzelme – ekkor viszont belehúztak a bengaluruiak, és még időben elérték a célt.
A Bengaluru-palota Bengaluruban (illusztráció)A kép szerzője: Basavarajmin21 (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 4.0
A pandzsábiak egy győzelem, a bengaluruiak viszont egy vereség után érkeztek meg a mai meccs elé: csakhogy ez a mérkőzés most, ahogy az RCB következő kettője is, utóbbiak számára volt hazai pályán, a megszokott sávjukon, fanatikus szurkolóik előtt – ez első ránézésre nagy előnyt is jelenthetett volna a Royal Challengersnek, de azt is tudni kell, hogy a Csinnászvámí stadion a sima talajáról híres, ezáltal az ütősöknek, a sok futásnak kedvez, márpedig a Kings tele volt olyan erőütőkkel, akik ezt szintén képesek lehettek kihasználni.
Egy kis (bevalljuk, nekünk bosszantó) érdekességet lehetett megfigyelni a két csapattal kapcsolatban a 2024-es idényben: mindkettejük meze bekékült. Az RCB-é régen piros–fekete volt, később a fekete nagyon sötét kékké változott, idén viszont már rendes kékké. A Kings korábban csupa vörösben játszott, idén pedig nadrágjuk szintén kék színűre váltott. Á, nem unalmas ám, végülis még csak kb. 5 kék főszínű csapat volt eddig a 10-ből... Most már 8 legalább részben kék, akkor is, ha a reklámlogókat nem számoljuk bele, és ebből három kifejezetten piros–kék.
Ami a mai összeállításokat illeti: a Kings azzal a 11-gyel kezdett, amivel a legutóbbi meccsét a csere után befejezte, a hazaiaknál pedig csak annyi változott a múltkori kezdőcsapatukhoz képest, hogy most Karn Sarmá hiányzott, viszont kezdett a múltkor csak csereként pályára lépett Jas Dajál.
Az RCB a dobást választotta, így a Kings máris bizonyíthatta volna, hogy mennyire kedvez ez a pálya az ütőjátékuknak. Azonban hamar kiderült, hogy annyira azért mégsem kedvez: bár Sikhar Dhavan azonnal egy négyessel kezdett, de például a második játszmában csak 2 pont született, a harmadikban pedig, miután Jonny Bairstow éppen nekiállt volna gyorsítani, és két határt ütött egymás után, a következő dobásból elkapták, mivel túl magasra ütötte fel a labdát. A nagyobb sebességet pedig még ezek után sem tudták megvalósítani a vendégek: az erőfölény végére még csak 40 pontjuk volt – igaz, ezt aztán csaknem megduplázták a félidő felére. Ám mivel a 12. játszma második feléig is még csak 2 kaput vesztettek el, a pandzsábiak bőven gondolhatták azt, hogy majd ezek után váltanak igazán agresszívbe. Csakhogy ekkor két egymás utáni dobásból (két különböző játszmában) kiesett Liam Livingstone és a már 45 ponton álló Dhavan is, a várt agresszivitás pedig ezek után is csak nyomokban volt felfedezhető a csapat játékában. Újabb néhány ütős jött be a pályára és esett ki 20–30 ponttal, miközben Anudzs Rávat kapus már a negyedik elkapását mutatta be – ezek közül a harmadik (Sam Curran ellen) egyébként igen szép volt: egy jó nagy ugrás közben magasról kapta le a labdát a jobb kezével. A királyok pontszámán az utolsó játszma javított még egy kicsit: ekkor Sasánk Szinh ütött két hatost és egy négyest, így a csapat összességében 176 ponttal zárt.
Ahhoz, hogy a vendégek megvédhessenek egy ilyen, kicsit átlag alatti pontszámot, létfontosságú lett volna Virát Kohlí mielőbbi kiiktatása. Erre rögtön a második dobásból meg is volt az esély, ám az első katona, Bairstow elejtette a kínálkozó elkapást! Ennek egyrészt most egy négyes lett a vége, majd ugyancsak az első játszmában három további 4-es is: RCB 16, Kohlí 16. Ez a lendület persze nem tartott, nem is tarthatott ki sokáig: a csereként beállt Arsdíp Szinh például mindjárt egy határmentes játszmával következett, a 3. játszmában pedig a másik nyitó ütős, Faf du Plessis ütött fel egy labdát magasra, így a zárt középnek nem okozott gondot az elkapás. Kohlí ugyan ezek után továbbra is szépen gyűjtögette a pontokat (főleg sok négyesének köszönhetően), de társai között senki nem volt, akivel hosszabban fennálló párt tudott volna alkotni. A 10. játszmában az 50-est is elérte: ez volt egyébként pályafutása 100-adik ötvenese (vagyis legalább 50-ese, tehát a 100-asokat is beleszámítva) Húsz20-as formátumban, de különösebb ünneplést nem mutatott be: érezte, hogy most nem ennek van itt az ideje, hiszen a szükséges pontarány még mindig magasabb volt, mint amit eddig teljesítettek. Igaz, nem sokkal, és még csak két kaput vesztettek, így az esélyek még mindig inkább mellettük szóltak, de azokat be is kellett még váltani. Ettől azonban még távol álltak a 15. játszma végén is, amikor még 59 futás hiányzott nekik a hátralevő 30 labdából, sőt talán még távolabb kerültek tőle, amikor egy játszmával később Kohlít is elvesztették, és még mindig közel 12 volt a kellő arány. A következő játszmában újabb ütőst vesztettek el, és most már nem is közel, hanem pontosan 12 lett az elérendő ráta: most már a PK győzelme kezdett érni. Ám ekkor jött két megmentő a Royal Challengers számára: Dines Kártik és a csereember, Mahipál Lomror, akik összesen 6 határt ütöttek a hátralevő játszmákban, így 4 megmaradó dobással bevezették csapatukat a célba.
Kis érdekesség, hogy ez az eredmény azt jelentette, hogy idén eddig mind a hat IPL-meccset a hazai gárda vette sikerrel. A mai eredménynek köszönhetően egyébként az RCB a 9. helyről a hatodikra jött föl, míg a Kings a 3. helyről lesüllyedt az ötödikre.
