Lényegében a második erőfölényben eldőlt a Sunrisers győzelme
2024. április 5. – Szerző: Krikettgalaxis
A várt nagy hatosfesztivál elmaradt ugyan a mai IPL-mérkőzésen, de rövidebb felvillanások azért voltak, főként a Sunrisers Hyderabad néhány játékosa részéről, így nem sokáig volt nagy kérdés, hogy bajnokverés lesz a vége.
Haidarábád jelképe, a 16. századi Csármínár (illusztráció)A kép szerzője: Hari Om Prakash (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 3.0
A legutóbbi haidarábádi meccs igen sokáig emlékezetes marad arról a bizonyos 277-ről. Hacsak ma meg nem dől ez a rekord – mondták az emberek a találkozó előtt. Márpedig a tűzerő megmaradt a hazaiaknál, ráadásul a vendég Csennai sem szűkölködött benne. Igaz ugyan, hogy a mai mérkőzést a stadion egy másik, ezúttal a múltkorival ellentétben nem vörös, hanem fekete talajú sávjára tervezték, amelyen kicsit jobban megfigyelhetők voltak a repedések, de összességében egy sima, kemény pályáról volt szó, amiről a szakértők úgy vélekedtek, ez is ütősbarát, így senki sem mondjuk 120 körüli pontszámokat várt mára.
Mindkét csapat elég jól kezdte az idényt: a vendégek két győzelemmel, az SRH pedig például az imént említett 277-tel – de aztán mindketten egy-egy vereségbe futottak bele, így óriási szükségük lett volna ma a két pontra. A lelátókon egyébként érdekes módon bőven többségben voltak a sárgába öltözött vagy sárga zászlós szurkolók, a hazai narancsosok jóval kisebb számban jelentek meg.
Mindkét oldalon volt egy-egy nagy hiányzó, a különbség csupán annyi volt, hogy egyikük korábban már játszott ebben a szezonban, másikuk viszont még el sem tudta kezdeni: a szuperkirály Musztáfidzsur Rahmánról és a haidarábádi Vanindu Haszarangáról van szó. Rahmán, aki egyébként 2016-ban még a Sunriserst segítette hozzá első bajnoki címükhöz, ezúttal a CSK színeiben 3 meccsen szerzett 7 kapujával vezeti a torna ranglistáját – most azonban haza kellett ugrania valamilyen, az amerikai vízumjával kapcsolatos ügy miatt. Haszaranga pedig továbbra is sarokfájdalmával küzd, ami miatt nemrég Dubajban járt egy specialistánál, és kiderült, hogy az eset súlyosabb, mint amilyennek előtte látszott. A sárgáknál még Matísa Patirana is összeszedett egy kisebb sérülést, viszont Moeen Ali és Mahís Tíksana bekerült a csapatba. A hazaiaknál Majank Agravál nem érezte jól magát a kezdés előtt, így helyette a fiatal Nítís Kumár Reddí kapott lehetőséget, és sérülése után visszatért Thangaraszú Natarádzsan is. Travis Head nem kezdett, de biztosra lehetett venni, hogy becserélik a második félidőre.
A Sunrisers ezúttal a dobást választotta, és kisebb meglepetésre Abhisek Sarmával nyitották a félidőt. Az első három játszma végül eléggé eseménytelenül, vagy mondjuk inkább így: átlagosan telt, néhány négyessel, kapu nélkül, 25/0-s eredménnyel. Utána viszont a korábbi szezonokban gyakran eredményes, de idén még a kapukkal adós Bhuvnesvar Kumár elkezdte bepótolni az adósságát, és megszerezte az első kapuját a szezonban: labdáját Rachin Ravindra a zárt közép mezőnyjátékoshoz ütötte. A Ravindra helyére bejövő Adzsinkja Raháne lassan indult (4 labdából 1 pont), majd ütött egy hatost, aztán megint 3 dobásból 1 pontot szerzett, és utána is akadozott a játéka – és a még bent levő másik nyitó, Riturádzs Gájkvár sem sokkal tudta túllépni Raháne ütési arányát a maga 124-ével, sőt, a 8. játszma elején, Sáhbáz Ahmad mai első dobásából őt is elkapták. Ezek után a 4. rendű Sivam Dube volt az, aki eggyel (vagy kettővel) feljebb kapcsolta a sebességváltót: közel 50-ig jutott 24 dobásból, nem mellesleg mai 4 hatosával az utóbbi három IPL-szezon összesített ranglistáján följött az élre, ami a hatosok számát illeti. Végül őt is egy lassabb labda tévesztette meg: ez a fegyver ma nagyon bejött az SRH dobóinak, nem csak ezt az egy kiesést hozta magával, de például jó gazdálkodást is. További dicséret a dobóknak az is, hogy a félidő során csak 2 extra jutott a CSK-nak – összesen pedig 165 futás: mintha csak viszontláttuk volna a régi Sunriserst, ami főleg arról volt híres, hogy dobójátéka keltett rettegést az ellenfélben.
A második félidőre, ahogy sejteni lehetett, Head jött be csereként, és rögtön nyitott is, sőt, az első játszma végén mindjárt egy hatossal mutatkozott be. Aztán jött a második játszma, amiben szinte (na jó, azért egy kis túlzással) eldőlt a meccs: a Super Kings csereembere, az idén először játszó dobó, Mukes Csaudharí labdáiból Abhisek Sarmá 27 futást gyűjtött, beleszámítva egy túllépéses rossz miatti extrát: az állás így 35/0-ra módosult, és már csak 7,3 körül volt a szükséges pontarány. Szegény Csaudharít nem is küldték be már többet dobni ezen a meccsen. Abhisek Sarmá ráadásul a következő játszmában még egy hatost és még egy 4-est ütött, majd rövid villámháborúja Dípak Csáhar egyik dobásával ért véget, amiből elkapták: Sarmá így is 308-as (!) aránnyal szerezte meg mai 37 futását, és e játszma végére a kapu és az utána következő két pöttyös labda ellenére is 7,1-re csökkent a teljesítendő arány. Ezt a számot pedig Head és a végül 50-esig jutó Aiden Markram csökkentette tovább, a 9. játszma végére már 6 alá. Igaz, hogy Head 31-gyel kiesett, és a 4–5 rendű ütősök 100 alatti aránnyal haladtak előre (ami különösen Heinrich Klaasentől meglepő, aki ráadásul hatost sem ütött ma!), de a narancs győzelem nem forgott veszélyben: ezt végül a 19. játszma elején Nítís Kumár Reddí biztosította be egy hatossal – egy lassabb Csáhar-labdából: úgy látszik, a lassúlabdás taktika nem mindenkinek válhat be!
Vereségük ellenére a sárgák nem mozdultak el a 3. helyről (de azért NFA-juk észrevehetően romlott), míg a Haidarábád két helyet előrelépett, és már az ötödik.
