Kapaszkodik az utolsó szalmaszálba az RCB

2024. április 28. – Szerző: Krikettgalaxis

Bár pár nappal ezelőtt ránézésre teljesen reménytelen volt a Royal Challengers helyzete, a múltkori győzelmük megadta számukra a reményt, ezt pedig ma egy újabb, Gujarat Titans elleni sikerrel tovább erősítették. Így sincsenek könnyű helyzetben, de sokkal örömtelibb lett számukra az állás.

A Bengaluru-palota Bengaluruban (illusztráció)

A kép szerzője: Basavarajmin21 (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 4.0

Két olyan együttes találkozott ma, akiktől előzetesen mindenki többet várt. Igaz, a Royal Challengerstől a saját szurkolóik minden évben azt várják, hogy bajnokok legyenek, és ez még sosem teljesült – de ha esetleg valaki idén valami szerényebb célkitűzés megvalósításával is beérte volna náluk: nos, eddig ő sem lehetett elégedett egyáltalán, hiszen a csapat még ma is az utolsó helyen búslakodott. Ami a titánokat illeti: az ő tavalyelőtti bajnoki címük és tavalyi ezüstérmük eleve arra kötelezte volna őket, hogy ők legyenek az egyik csapat, akit különleges dicsőség legyőzni – ennek ellenére 9 találkozójukból már 5-ször kikaptak.

A meccs Ahmadábádban, a titánok otthonában volt: a hőhullám ezt a várost is elérte, ráadásul a mai két meccs közül ezt rendezték elsőként, így még az esti lehűlés sem éreztette hatását. Sőt, emiatt harmatot sem lehetett várni a végére, így látszólag az ég-világon semmi nem szólt amellett, hogy egy csapat örömmel küldje ki a teljes állományát sülni-főni a napra: a Bengaluru azonban mégis így döntött, hogy dobással és mezőnyjátékkal kezdenek. Míg a hazaiaknál nem változtattak az összeállításon, addig az RCB-be visszatért Glenn Maxwell: nem utolsó sorban azért, mert neki az egyik fő erőssége a pörgetők elleni játék, és a titánoktól erős pörgetőosztagra számítottak. Ráadásul a GT tele volt afgán játékosokkal (a 11 közül 3), és hát emlékezhetünk, mi történt tavaly ősszel a világbajnokságon, amikor Maxwell az afgánok ellen ütött... Maxwell egyébként ma Lockie Fergusont szorította ki a csapatból.

Korábban többen megállapították, hogy az RCB-ben a rossz dobójáték a csapat gyenge szereplésének fő oka. Ma ez nem annyira tűnt fel az elején: az első játszmában Szvapnil Szinh mindjárt egy lassabb labdával becsapta Riddhimán Száhát, akit emiatt sikerült elkapni. És az erőfölény teljes hossza alatt a dobók elég jól tudták kihasználni a pálya adottságait: ez most (végre??) nem egy olyan sima, ütősbarát talaj volt, mint sok másik stadionban, ahol sorra születtek a rekordközeli pontszámok. Hat játszma után az állás 42/1 volt – aztán pedig megjött Maxwell, és megpróbálkozott ő is a dobással. Ez a taktikai lépés pedig jónak bizonyult, ugyanis máris sikerült is kiejtenie Subman Gilt, aki amúgy eléggé szenvedett ma: 19 dobásból csak 16 futást tudott összeszedni. Ez a kapu viszont hirtelen nagy változást hozott a meccs eddigi képébe: a gudzsaráti ütősök, jelesül Száín Szudarsan és Sáhrukh Khán magukra találtak, és jócskán növelni kezdték nem csak a a csapat pontszámát, de a pontszámgörbe deriváltját... bocsánat, mondjuk inkább így: az előrehaladás sebességét is. A társulás a 14. játszma végéig volt bent együtt, ezalatt pedig 131-ig emelték a GT-t, Khán pedig az 50-et is átlépte, de 14.1-ben Mohammad Szirádzs egy majdnem-jorki labdával kidobta őt. Azonban ez volt a félidő utolsó kapuja: Szudarsan és a most bejövő David Miller innen már végigvitték a hátralevő részt. Előbbi pár dobással Khán kiesése után szintén elérte a maga 50-esét, és végül 84-neskivel zárt, míg Miller 26-ig jutott el, összességében pedig a Gudzsarát éppen 200 futást mondhatott a magáénak.

Ám ha az első félidőben született mindössze 3 kapu kevésnek tűnik, mit mondjunk a másodikról? Itt ugyanis csak egyetlen ütős esett ki összesen! Méghozzá Faf du Plessis, aki ugyan mai rövidke szerepe során három hatost is bemutatott, végül a 4. játszmában a mélységi középpályán elkapták. És kész, innentől kezdve a nyitó Virát Kohlí és a 3. rendű Will Jacks uralta a kergetést. Már az erőfölény végén 63 pontnál tartottak, vagyis az elért pontarány mást most magasabb volt, mint a hátralevő szükséges, és bár ez pár játszma után megfordult, de nem sokáig: a 14. játszma végén például már csak 53 futás hiányzott 36 dobásból. Ez azért még védhetőnek tűnt volna a GT részéről, de arra aztán valószínűleg senki nem számított, ami ehelyett történt: nem hogy az utolsó játszmáig kihúzták volna a sötétkékek, de két játszmánál tovább sem! A 15. és a 16. játszmában záporozni kezdtek a határesemények, és a Royal Challengers máris bent volt a célban. Érdekesség, hogy míg e két játszma előtt Kohlí 69, Jacks pedig 44 futáson állt, a végére Kohlí 70-re, míg Jacks 100-ra jött föl: vagyis a két játszma alatt (!) megszerzett 58-ból 1 rossz extra volt, 1-et szerzett Kohlí, viszont 56 Jacks nevéhez fűződött! Igazán őrült befejezés, és megérdemelt bengalurui győzelem.

Ám az RCB még így sem mozdult el az utolsó helyről – viszont pontszámban már sokkal jobban megközelítették a továbbjutó helyeken állókat: mindössze 4 a különbség. A titánok sem estek vissza a 7. helyről, de eddig is alacsony NFA-juk újabb, elég nagy csapást szenvedett, így ha esetleg a végén pontegyenlőség lesz valakivel, akkor valószínűleg ők lesznek lejjebb rangsorolva...