Hatodik próbálkozásra győzte le a Csennai a Pandzsábot

2024. május 5. – Szerző: Krikettgalaxis

Nagy mumusa a Punjab Kings a Chennai Super Kingsnek: bár papíron utóbbi a jobb csapat, mégis legutóbbi öt meccsüket a pirosak nyerték. Ez egészen ma délutánig volt elmondható, ugyanis a mai mérkőzésen megszakadt ez a sorozat.

Csennai talán legismertebb épülete, a központi pályaudvar (illusztráció)

A kép szerzője: MrPanyGoff (Flickr), licenc: CC BY 2.0

Tizennégy éve, a legendák korában, a Super Kings Dharmasálába látogatott, hogy megvívjon az akkor Kings XI Punjabnak hívott pandzsábiakkal, tudván, ha nem győznek, végük. A történelem szinte megismételte önmagát: a Kings ezúttal is itt, a kelet-indiai, himalájai városban játszott hazai pályán a sárgák ellen, és ma is az volt a helyzet, hogy rendkívül fontos (ha nem is létszükséglet) lett volna egy győzelem a CSK számára. Csakhogy a sima királyok még rosszabbul álltak a tabellán, így nekik még fontosabb lett volna a két pont, hiszen ne feledjük: még mind a 10 együttes matematikailag versenyben van. Tizennégy éve két játszmával a vége előtt nagyon úgy tűnt, a szuperkirályok lemaradnak az elődöntőről – de akkor jött Mahendra Szinh Dhoní, és olyan véghajrát mutatott be, aminek következményeképp a csennai csapat örökre megváltozott.

De térjünk most vissza 2024-be! Ez a gyönyörű környezetben fekvő pálya rengeteg titokzatosságot tartogatott mindkét együttes számára, tekintve, hogy az elmúlt hat évben mindössze két Húsz20-as mérkőzést rendeztek itt. Bár nem ezt emelte ki Sam Curran, a Kings kapitánya, amikor a pénzfeldobást megnyerve a dobást választotta, de talán az is a fejében járt, hogy jó lesz kitapasztalni előbb, milyen a talaj, és majd úgy bejönni ütni.

A pandzsábiak változatlan csapatot küldtek pályára múltkorhoz képest, míg a CSK-nál, mivel Musztáfidzsur Rahmán elutazott a bangladesi válogatotthoz, hogy a világbajnokságra készüljenek, így (idén először) Mitchell Santner került be az összeállításukba. Később pedig becserélték Szimardzsít Szinhet, a dobót, aki szintén nem játszott még ebben a szezonban. Dípak Csáhar sérülése nem jött rendbe, így ő el sem utazott a csapattal, most vizsgálatokra vár.

A Kings úgy számolt, a füves talaj a gyors dobóknak kedvezhet, ám Kagiso Rabada az első játszmában nem sok görbülést tudott kihozni a labdából. Utána viszont Arsdíp Szinh már igen, és ennek köszönhetően Adzsinkja Raháne máris távozni kényszerült. A következő játszmák is kicsit nyögvenyelősen zajlottak a sárgák számára, de a hatodikban a múltkor igen takarékos Harprít Brár egy nagyon pazarló teljesítményt mutatott be: Riturádzs Gájkvár és Daryl Mitchell 19 futást gyűjtött be ellene, így máris sokkal szebb képet mutatott számukra az erőfölény: 60/1-et. Aztán viszont jött az a Ráhul Csáhar, aki ugyanolyan jó volt múltkor, mint Brár – most viszont nem volt ugyanolyan rossz, mint ő, sőt, ezúttal első két labdájából két kaput szerzett! Így például Sivam Dubétől is ugyanúgy aranykacsát láthattunk, mint múltkor... Aztán egészen a félidő feléig nem jött határesemény, viszont Mitchell is kiesett: a 10 játszma utáni 79/4 már sokkal biztatóbb volt a hazaiak számára, mint az előző 60/1. Aztán a játékrész második fele is csak hangyányit sikerült jobban a sárgáknak: főként Ravindra Dzsadedzsának köszönhetően, aki 43 pontot ért el, föl tudtak jönni 167-ig, miközben egyébként az itt is jelenlévő rengeteg Dhoní-szurkoló nagy megdöbbenésére kedvencük ezúttal ugyanolyan csúfos véget ért, mint az imént említett Dube: kiesett az első labdából – Harsal Patel egy lassabb dobása átsurrant az ütője csúcsa alatt, és eltalálta a kaput.

Ez a 167 nem tűnt soknak, de mint a krikettszurkolóknak szóló egyik alapszabály mondja: ne ítéljünk meg addig egy eredményt, amíg nem láttuk, hogy a másik csapat hogyan él ezen a talajon! Mert bizony hamar kiderült, hogy a Pandzsáb sem él igazán rajta. Míg az első játszmában két futásra futotta tőlük, addig a másodikban meg két kapujuk veszett el: Tusár Despánde dobta ki Jonny Bairstow-t és nulla ponttal Rilee Rossouw-t. Aztán, bár az erőfölény végéig nem jött már újabb kapu, néhány határ viszont igen, a 47/2-vel mégsem lehettek túl elégedettek a piros–kékek. Sorsukat aztán már lényegében a 8. és a 9. játszma megpecsételte: az eddigi legjobb társulásukat alkotó Prabhszimran Szinh és Sasánk Szinh is ekkor esett ki, innentől kezdve meg már senkijük nem volt, aki akár csak 20 futást is be tudott volna zsebelni. Dzsites Sarmá például bemutatta a mérkőzés negyedik kacsáját (ami egyben a harmadik aranykacsa is volt ma), és csak a sorvég, az utolsó négy ember volt, aki a két Szinhen kívül át tudta lépni a 10 pontot. Így aztán a szükséges pontarány játszmáról játszmára emelkedett, az utolsó 6 dobás előtt már 36 volt, de valamiért nem sikerült hat darab hatost ütniük a végén, így aztán a Super Kingsé lett a győzelem.

A királyok így maradtak a 8. helyen, és már nagyon elhalványultak az esélyeik, míg a szuperkirályok följöttek 3. helyre, és mivel elég jó az NFA-juk is, így igen kedvező helyzetből várhatják a folytatást.