David Hookes

Krikettgalaxis-azonosító: j1212

Ország: Ausztrália Ausztrália

Születés: 1955. május 3.

Születési hely: Mile End (Dél-Ausztrália állam, Ausztrália)

Halál: 2004. január 19. (48 évesen)

Halál helye: Prahran (Victoria állam, Ausztrália)

Nem: férfi

Szerepkör: ütős

Ütés: balkezes

Egyéb tevékenység: edző, kommentátor

ENN: 55. legtöbb futás Ausztrália színeiben (826), időszak: 1977–1986
ENN: 80. legtöbb mérkőzés Ausztrália színeiben (39), időszak: 1977–1986
Teszt: 93. legtöbb futás Ausztrália színeiben (1306), időszak: 1977–1985

Ütési és mezőnyjáték-statisztika:

Formátum	Mérk.	Jr.	NEK	Futás	MaxFut	ÜÁ	DVSZ	ÜA	100	50	4	6	Elk.
Teszt	23	41	3	1306	143*	34,36	-	-	1	8	147	5	12
ENN	39	36	2	826	76	24,29	1146	72,07	0	5	73	13	11
1. osztály	178	304	16	12671	306*	43,99	-	-	32	65	-	-	167
A-listás	82	78	4	2041	101	27,58	-	-	1	11	-	-	37

Dobóstatisztika:

Formátum	Mérk.	Jr.	Dobás	FE	Kapu	LDT (jr)	LDT (m)	DÁ	Gazd.	DTA	4 k/jr	5 k/jr
Teszt	23	7	96	41	1	1/4	1/4	41,00	2,56	96,0	0	0
ENN	39	3	29	28	1	1/2	1/2	28,00	5,79	29,0	0	0
1. osztály	178	-	4290	2379	41	3/58	-	58,02	3,32	104,6	-	0
A-listás	82	-	591	502	15	5/41	5/41	33,46	5,09	39,4	0	1

David William Hookes nem csak krikett-tudása, edzői sikerei és szókimondó stílusú médiaszakértői tevékenysége miatt marad meg örökre a krikettrajongók emlékezetében, hanem 48 éves korában bekövetkezett értelmetlen halála miatt is. Erről lejjebb bővebben írunk.

Az 1975–1976-os szezonban kezdte első osztályú pályafutását, és amikor 1992-ben visszavonult, ő volt az ausztrál bajnokság legtöbb futást gyűjtő játékosa. Második szezonjában figyeltek rá föl: ekkor ugyanis a Sheffield Shieldben hat játékrészben öt százast gyűjtött, közte két egymást követő meccsel, amkor mindkét játékrészben megvolt neki a százas – ilyet utoljára 70 évvel azelőtt mutatott be az első osztályú krikettben Tom Hayward.

A teszt krikettben 1977-ben mutatkozott be, éppen azon az emlékmeccsen, amit a világ első, 1877-es tesztjének 100. évfordulója alkalmából tartottak, és mindjárt ezen a mérkőzésen ütött egy 50-est is, benne egy olyan játszmával, amelyben 5 darab 4-pontos ütése volt egymás után (ekkor Tony Greig dobott egyébként).

Leggyorsabban mindig az adelaide-i pályán gyűjtögette a pontokat, ahol keresztirányban rövid a pálya. Itt érte el (1982 októberében) azt a helyi rekordot is, hogy mindössze 34 dobás ellenében szerzett százast, és itt teljesítette (négy évvel később) pályafutásának rekordját, az egy játékrészben szerzett 306 pontot.

Szőke, széles vállú, bizonyos korszakában bajuszt viselő, jóképű férfi volt, akit agresszív, természetes, spontán ütőjáték jellemzett: nem csoda, hogy a Kerry Packer-féle Világsorozat szervezői felfigyeltek rá – nem csak sportteljesítménye, de az előbb említett tulajdonságai miatt is jó marketingarcnak vélték. Igaz, hogy a Világsorozat szervezésének kezdetéig mindössze egy tesztet játszott, mégis előlegbe a tiszteletdíjának kétharmadát kapta meg, nem a felét, mint mások, akik hasonló cipőben jártak.

A Világsorozatban egyébként jól teljesített: a szupertesztek során ő volt Ausztrália harmadik legjobb pontszerzője a Chappell testvérek után. 1977 decemberében az egyik mérkőzésen Andy Roberts egyik felpattanó dobásától eltörött az állkapcsa. Bár a sérülés később begyógyult, a pillanat nagy jelentőségű volt: addig sokan gyanakodva szemlélték a sorozatot, csak valami összehányt szórakoztatócsomagnak tekintették, de ez az eset számos kétkedőt ráébresztett a torna komolyságára, nagy intenzitására.

Miután 1979-ben megszűnt a Világsorozat, és az ottani játékosokat (legalábbis egy részüket) visszafogadták a hivatalos válogatottakba, Hookes volt az ausztrál tesztválogatott egyik fő kiszemeltje a közepes rendű ütősöket tekintve. Azonban térdsérülése és egy igen gyenge pakisztáni turné (amikor is mindössze 10 futást gyűjtött be 6 első osztályú játékrészben) oda vezettek, hogy kikerült a válogatottból, sőt, 1980 decemberében még a hazai bajnokságban szereplő dél-ausztráliai csapatból is. 10 hónap múlva azonban már kapitányként vezette Dél-Ausztráliát, akik meg is nyerték az azévi Sheffield Shieldet. 1982 végén visszatért a tesztválogatottba is, sőt, néhány hónap múlva (a világ első Ausztrália–Srí Lanka tesztjén) megszerezte első és egyetlen teszt-százasát is.

Aktív pályafutása után rádiókommentátor lett belőle, majd edzősködött is. 1995 szeptemberében Melbourne-be költözött, ahol a 3AW nevű rádióállomásnál vállalt munkát: nagyon sok szurkoló szerette hallgatni őt a Sports Today című műsorban.

Első felesége nem más volt, mint gyermekkori szerelme, egy Roxanne nevű nő, ám tőle később elvált, és az 1980-as évek elején egy Robyn nevű nőt vett feleségül, akitől később szintén elidegenedett. Gyermeke nem volt egyik házasságából sem, de harmadik párjával, Christine-nel már családot tervezett alapítani, amikor közbejött egy végzetes esemény...

2004 elején, az akkor éppen ING-kupának nevezett A-listás bajnokság egyik meccse után (ahol ő a Victoria edzője volt) egy réges-régi szokásához híven csapatának játékosaival (és néhány ellenfél-játékossal) együtt italozni ment, ezúttal egy St Kilda-i szállodába. Egy idő után vitába keveredtek a helyi biztonsági személyzettel, akik felszólították a csoportot, hogy hagyják el a hotelt. A vita verekedéssé fajult: Hookes többször is hasba ütött egy Zdravko Mićević nevű, jugoszláviai születésű biztonsági embert (aki amúgy profi bokszoló is volt), mire Mićević szintén megütötte Hookest, aki hátrazuhant, és az eséstől olyan súlyos fejsérülést szenvedett, hogy másnap az Alfréd kórházban meghalt. (Egy Marcus Stacey nevű mentős elmondta: lelkileg nem volt könnyű neki, amikor felismerte, hogy a gondjaira bízott sérült nem más, mint gyermekkori hőse, David Hookes...) Mićevićet emberöléssel vádolták meg, de a bíróság önvédelemnek minősítette a tettét, ezért felmentették a vád alól. Később az elkövető sajnálatát fejezte ki az elhunyt családjának.