Formátum	Mérk.	Jr.	NEK	Futás	MaxFut	ÜÁ	DVSZ	ÜA	100	50	4	6	Elk.	Lev.
Teszt	96	150	13	3633	132	26,51	-	-	3	16	381	24	343	12
ENN	92	76	15	1225	66	20,08	1489	82,26	0	4	86	17	120	4
1. osztály	257	396	41	11067	236	31,17	-	-	12	55	-	-	803	66
A-listás	140	114	22	2119	99*	23,03	-	-	0	9	-	-	182	6

Dobóstatisztika:

Formátum	Mérk.	Jr.	Dobás	FE	Kapu	LDT (jr)	LDT (m)	DÁ	Gazd.	DTA	4 k/jr	5 k/jr	10 k/m
Teszt	96	2	72	54	0	-	-	-	4,50	-	0	0	0
ENN	92	-	-	-	-	-	-	-	-	-	-	-	-
1. osztály	257	-	-	84	1	1/0	-	84,00	-	-	-	0	0
A-listás	140	-	23	18	0	-	-	-	4,69	-	0	0	0

A Vaskesztyűs és Bacchus becenéven is ismert Rodney William (Rod) Marsh az ausztrál válogatott legendás kapusa volt az 1970-es és az 1980-as években. A teszt krikettben pályafutása során 355 ütőst ejtett ki kapusként (343-at elkapott és 12-t levert): ez a hatalmas szám akkoriban világcsúcsot is jelentett. Különösen a gyors dobó Dennis Lillee-vel tudott jól együttműködni: nem kevesebb mint 95 kapu mellé került tesztmérkőzés eredménylapján az a bejegyzés, hogy Elkapta: †Marsh, dobta: Lillee. (Érdekesség, hogy ez a nagyszerű társ, Lillee pályafutása végére éppen 355 kaput jegyzett, ami éppen szintén világrekordnak számított akkoriban.)

Rod Marsh 1947-ben született, a krikettel családi otthonuk udvarán ismerkedett meg bátyjával, Grahammel együtt, aki később profi golfozó lett. De még mielőtt a báty a golfnál ragadt volna le, a két iskolás Marsh testvér Nyugat-Ausztrália iskolai válogatottjában szerepelt. Rod 8 évesen már az armadale-i U16-os csapatban játszott versenyszerűen.

Első osztályú krikettben (Nyugat-Ausztrália színeiben) eleinte kifejezetten ütőjátékosként szerepelt, és sokan fanyalogtak, amikor a válogatottban őt tették meg kapusnak a népszerű Brian Taber helyett: végül kiváló teljesítményével hamar elhallgattatta a fanyalgókat. És azért valamit az ütőjátékból is megtartott: csak a tesztben háromszor is sikerült 100-ast elérnie tizenhat 50-es mellett, sőt, ő volt az első ausztrál kapus, aki 100-ast ütött a tesztben. 1971-ben szerepelt a világ első férfi ENN-mérkőzésén is.

Bár kissé zömök testalkatú volt, ezért első ránézésre nem tűnt ideális kapusnak, kéz- és lábügyessége mégis azzá tette. Többen mondják, hogy akkora területet fedett le, mint egyetlen más kapus sem.

Hivatalos pályafutását az 1970-es években néhány évre megszakította: csatlakozott ugyanis a Kerry Packer-féle Világsorozathoz, ahol egyébként az összes közül ő volt az a játékos, aki a legtöbb mérkőzésen lépett pályára.

1981-ben egy zűrös fogadási esetbe keveredett Lillee-vel együtt. Az ausztrál csapat, amelynek ők ketten is tagjai voltak, Anglia ellen játszott Headingley-ben, és az angolok továbbjátszásra kényszerültek. Szinte lehetetlennek tűnt a győzelmük, 1:500 arányban lehetett rá fogadni, és bizony Marsh és Lillee meg is tették: előbbi 5, utóbbi 10 fontot tett föl erre a képtelen eredményre. És láss csodát: Anglia a végén győzni tudott – mindössze másodszor történt ilyen a teszttörténelemben. Állítólag azonban nincs rá bizonyíték, hogy a két ausztrál rosszabbul játszott volna azért, hogy a fogadáson nyerjenek.

Ugyanebben az évben, néhány hónappal korábban egy másik botrányos meccsen is szerepelt: itt történt ugyanis az azóta is sokat emlegetett alsódobás-botrány. De Marsh sportszerű volt: amikor kiderült, mire készül saját kapitánya, ő nem helyeselte az ötletet. Nem rajta múlt, hogy a kapitány mégis úgy döntött, ahogy.

A nem túl hízelgőnek szánt Vaskesztyűs becenevet még csapattársa, Ian Chappell aggatta rá 1970-ben, első tesztjén, ugyanis ezen a meccsen több elkapást is elhibázott, ezért Chappell úgy gondolta, találó lesz ez a becenév, hiszen többek között így becézték a híres amerikai baseballjátékost, Dick Stuartot is, aki mezőnyben szintén nem volt túl ügyes. Ez, hogy első meccsén ennyit elügyetlenkedett, nagyon emlékezetes tény volt: sok-sok évvel később, amikor elérte a kiejtési világrekordot, Doug Walters még mindig ezzel viccelődött, amikor kijelentette: ha az első mérkőzésén nem ejti el azokat az elkapásokat, akkor már négy meccsel korábban elérhette volna a világcsúcsot.

Chappellel egyébként jó barátok voltak, többek között azért is, mert mindig őszintén megmondták egymásnak a véleményüket. Így volt ez az 1975-ös világbajnokság elődöntőjén is: Gary Gilmour dobásába Tony Greig csak beleélezett, így a labda a katona Chappell jobbjához érkezett egy könnyű elkapásra, azonban Marsh akkora hatalmasat vetődött, hogy előbb odaért és az öve lett az elkapás dicsősége. Chappell viccesen figyelmeztette is: Ide figyelj, de dagadt fattyú, a jobbomra érkező elkapások az enyémek!!

Jó barátja volt a már többször említett Lillee is, bár Marsh egyszer viccesen megjegyezte az antialkoholista Lillee-nek, hogy nem bízik meg benne. Rögtön meg is magyarázta, miért: Az öregem nekem azt mondta volt, hogy sose bízzak meg senkiben, aki nem iszik! Egy Perth közelében, egy bozótos vidéken történt autós kiránduláson Lillee újabb okot adott rá, hogy ne bízzon benne: megpillantottak egy (állítólag) 8 méter hosszú kígyót, majd rögtön ezután kilyukadt a terepjáró egyik kereke. Megbeszélték, hogy Marsh mászik be az autó alá, hogy levegye az ott elhelyezett pótkereket, miközben Lillee majd őrt áll, és figyel, nem közeledik-e a kígyó. Amikor Marsh már szinte eltűnt a jármű alatt, a vicces kedvű Lillee megcsípte barátja kilógó bokáját, amitől az úgy megijedt, hogy jól beverte a fejét a gépezet aljába. Aztán mint a villám, kisurrant az autó alól, beült a belsejébe és többé ki nem volt hajlandó moccanni onnan. Lillee kénytelen volt egyedül megcsinálni a kerékcserét, miközben a kígyóra is neki kellett figyelnie.

Egyszer a híres újságíróval, egykori krikettjátékossal, Jack Fingletonnal keveredett apró összetűzésbe: a sydney-i repülőtéren Marsh egyszerűen rádobta az öltönytartóját Fingleton csomagtartón elhelyezett finom vadászkalapjára, majd miután ezt Fingleton szóvá tette neki, csak annyit válaszolt: Ez csak használ annak a kalapnak.

Játékospályafutásának befejeztével az adelaide-i krikettakadémia vezetőjeként tevékenykedett, ahol olyan későbbi hírességek nevelkedését segítette, mint Ricky Ponting, Glenn McGrath és Brett Lee. A 21. század elején azonban érdekes döntést hozott: kiment az ausztrálok ősi riválisának számító Angliába, és az ottani Nemzeti Krikettakadémia igazgatójaként kezdett dolgozni, sőt, hamarosan az angol válogatott válogatóemberévé is megtették. Ezen szerepeit egészen 2005 szeptemberéig betöltötte, ez idő alatt pedig ahhoz is hozzásegítette az angolokat, hogy visszahódítsák a Hamvak-trófeát Marsh szülőhazájától. Később volt a dubaji világszintű akadémia edzési igazgatója is, és volt olyan időszak, amikor kommentátorként is dolgozott. 2014 és 2016 között az ausztrál válogatóbizottságot vezette.

1982-ben a Brit Birodalom Rendjével tüntették ki, 1985-ben bekerült az ausztrál Sporthírességek Csarnokába, 2005-ben pedig a Kriketthírességek Csarnokába is.

Feleségét Rosnak hívták, és három fiuk született: Paul, Daniel és Jamie, akik közül Daniel szintén jó játékos lett, több száz első osztályú, A-listás és Húsz20-as mérkőzéssel a háta mögött. (Többek között ő volt a kapitánya Tasmániának, amikor történetük során (2007-ben) először megnyerték a Sheffield Shieldet.)

Rod Marsh 2022 februárjában a queenslandi Bundabergben tartózkodott egy jótékonysági esemény miatt, amikor súlyos szívrohamot kapott. Kórházba szállították, azonban nem tudtak rajta segíteni: néhány nappal később elhunyt. Szomorú érdekesség, hogy ugyanazon a napon egy másik ausztrál legenda is távozott az élők sorából: Shane Warne.