Az új-dél-velszi születésű Richie Benaud igen sokoldalú személyiség volt a krikett történetében. Nem csak azért, mert egyszerre volt jó kipörgető és hasznos közepes rendű ütős, hanem később újságíróként és – mintegy négy évtizeden át – jellegzetes stílusú kommentátorként is sokáig tevékenykedett.

10 éves volt, amikor apja elvitte megnézni élete első Sheffield Shield-meccsét (ahol egyébként a vendégcsapatban maga Don Bradman is játszott); innentől kezdve élete elválaszthatatlanul összefonódott a Sydney-i krikettstadionnal. Apjától tanulta meg a pörgetett dobások technikáját is, 16 évesen pedig abban a csapatban, a Cumberlandben kezdett játszani, ahol apja is mintegy 20 évet eltöltött annak idején.

18 évesen mutatkozott be az első osztályú krikettben egy Queensland elleni mérkőzésen, majd bekerült Új-Dél-Velsz válogatottjának második számú csapatába. Egy alkalommal azonban rosszul időzített egy horog-ütést, így a labda a fejét találta el (a jobb szeme fölött): emiatt koponyája is megsérült, így a szezon hátralevő részét ki kellett hagynia. 1952 és 1964 között szerepelt az ausztrál válogatottban, összesen 63 tesztmeccsen lépve pályára. Az első években még hol bekerült, hol kikerült a csapatból, de 1957–1958-as dél-afrikai turnétól kezdve (amikor is 5 meccsen 30 kaput szerzett és kétszer is elérte a 100 futást) jó formája állandósult, így állandó kerettaggá vált.

Ő volt az első játékos a világon, aki a teszt krikettben elérte a 2000 futást és a 200 szerzett kaput, de mégis legemlékezetesebb arról marad, hogy kapitányként milyen kiválóan szerepelt: 28 meccse alatt Ausztrália egyetlen sorozatot sem bukott el, visszahódította a Hamvak-trófeát, sőt, kétszer meg is védte azt. De ami még ennél is fontosabb: új, támadó stílusú lendületet vitt a teszt krikettbe, pont abban az időszakban, amikor a közönség már-már kezdett beleunni a hosszú, eseménytelen tesztmérkőzésekbe.

Érdekes szerepet játszott a pakisztáni krikettpályák fejlesztésében is. 1959-ben, egy Pakisztán elleni tesztmeccset megelőző hivatalos csapatfényképezésen, amelyen részt vett Ajúb Hán pakisztáni elnök is, Benaud kifejtette az elnöknek azt a határozott véleményét, hogy a pakisztáni krikett jövőjét döntően befolyásolná, ha lecserélnék az addig használt szőnyeges dobósávokat rendes, füves sávokra. Az elnök megértette a jótanácsot, és ott helyben el is rendelte, hogy innentől kezdve egész Pakisztánban nem szabad több tesztet szőnyeges sávokon játszani. Persze azért még ezt az egy meccset, amit egyébként a karacsi nemzeti stadionban rendezték, még szőnyegen játszották, de soha többet egyetlen másik tesztet már nem. További érdekesség, hogy ugyanezen a tesztmérkőzésen megjelent a stadionban Ajúb Hán mellett Dwight Eisenhower amerikai elnök is. Amikor Eisenhowernek bemutatták a játékosokat, az elnök egy pakisztáni jelvénnyel díszített öltönyt viselt: Beanud ezt meglátva megjegyezte neki: Úgy látom, uram, az ellenfélhez csatlakozott. Hogy a megjegyzésből nehogy nemzetközi incidens alakuljon ki, valaki valahogy úgy intézkedett, hogy az elnök megkapta kiengesztelő ajándékba Benaud híres zöld buggyos sapkáját.

1956-ban kezdett újságíróként a Sydney Sunnál, majd hosszú kommentátori pályafutása során megjelent a BBC-nél, az angol 4-es csatornánál és persze saját hazájában is. Annyira sokan ismerték, sokhelyütt és sokszor volt hallható, hogy nem kevesen emlegették úgy, mint a krikett hangja. Igyekezett kerülni a milliószor ismételt közhelyeket és a meggondolatlan hozzászólásokat, tisztában volt a szünetek jelentőségével, és fontosnak tartotta kiemelni: A Titanic elsüllyedése tragédia volt, az etiópiai aszály katasztrófa, de ezekkel nem mérhető össze például egy elejtett elkapás. Nagy szakmai tudással és különös, száraz (az ausztrál Fátlan-síkságnál is szárazabb) humorral rendelkezett. Minden körülmények között megőrizte a nyugalmát, de ezt sikerült úgy megtennie, hogy a hallgató sosem érezte azt, hogy kiveszett volna belőle a lelkesedés.

Nagy szerepe volt az 1970-es években Kerry Packer által elindított, a krikett egész világát felforgató Világsorozat legitimizálásában már önmagában azzal, hogy ő lett a sorozat képernyőn megjelenő házigazdája.

2013 októberében coogee-i otthonának közelében 1963-as gyártású Sunbeam Alpine autójával véletlenül nekiment egy falnak, két bordája eltörött, így kommentátori munkája háttérbe szorult, kikerült a figyelem középpontjából. 2014 novembere óta bőrrák miatt kezelték, végül 2015 áprilisában hunyt el. Mindössze néhány órával később Tony Abbott ausztrál miniszterelnök bejelentette: állami temetést ajánl fel Richie Benaud családjának. De még az angol miniszterelnök, David Cameron is megemlékezett róla, mondván, ő is Benaud csodálatos krikettkommentárjain nőtt föl, és nagyon fog neki hiányozni.

1961-ben megkapta a Brit Birodalom Rendjének kitüntetését, 1985-ben bekerült ausztrál sportolói hírességek csarnokába, majd 2007-ben az ausztrál krikettezőkébe, végül két évre rá a Nemzetközi Krikett-tanácséba is. Még életében szobrot állítottak neki a SCG stadionnál is.

Első felesége Marcia Lavender volt, akitől két fia született, de később elváltak. Második feleségét Daphne Elizabeth Surfleetnek hívták, 1967 júliusában házasodtak össze. A nő Ernest William Swanton híres krikettújságíró személyes asszisztense volt.