David Bairstow

Krikettgalaxis-azonosító: j1935

Országrész: Anglia Anglia

Születés: 1951. szeptember 1.

Születési hely: Bradford (Yorkshire, Egyesült Királyság)

Halál: 1998. január 5. (46 évesen)

Halál helye: Marton cum Grafton (Észak-Yorkshire, Anglia, Egyesült Királyság)

Nem: férfi

Becenév: Bluey

Szerepkör: kapus, ütős

Ütés: jobbkezes

Dobóstílus: jobbkezes közepes

Egyéb tevékenység: kommentátor

Krikettező rokonság: Jonny Bairstow (fiú)

Ütési és mezőnyjáték-statisztika:

Formátum	Mérk.	Jr.	NEK	Futás	MaxFut	ÜÁ	DVSZ	ÜA	100	50	4	6	Elk.	Lev.
Teszt	4	7	1	125	59	20,83	269	46,46	0	1	17	0	12	1
ENN	21	20	6	206	23*	14,71	390	52,82	0	0	12	1	17	4
1. osztály	459	647	119	13961	145	26,44	-	-	10	73	-	-	961	138
A-listás	429	341	78	5439	103*	20,68	-	-	1	19	-	-	411	36

Dobóstatisztika:

Formátum	Mérk.	Jr.	Dobás	FE	Kapu	LDT (jr)	LDT (m)	DÁ	Gazd.	DTA	4 k/jr	5 k/jr	10 k/m
Teszt	4	-	-	-	-	-	-	-	-	-	-	-	-
ENN	21	-	-	-	-	-	-	-	-	-	-	-	-
1. osztály	459	-	582	308	9	3/25	-	34,22	3,17	64,6	-	0	0
A-listás	429	-	18	17	0	-	-	-	5,66	-	0	0	0

David Leslie Bairstow, becenevén Bluey, a Yorkshire legendája – és nagyjából kéttucat mérkőzésen az angol válogatott tagja – lehet, hogy nem volt a legjobb ütős, lehet, hogy nem volt a legjobb kapus, de összességében mégis jó játékos volt, és azt tartották róla: nézhetővé tette az angol megyebajnokságban játszó csapatát annak talán legrosszabb időszakában is. Harcos, célratörő, időnként forrófejű stílusa néha hibákhoz is vezetett játékában, de ezzel együtt is nagy népszerűségre tett szert.

A Yorkshire-ben 1970-ben mutatkozott be, nem is akárhogyan: 18 évesen, irodalomérettségije után (amit külön megengedtek neki, hogy reggel 7 órakor kezdjen el) ment fel a pályára, ahol aztán 3 nap alatt négy vagy öt gloucestershire-i ütőst kapott el. Ezek után 20 évig játszott a Yorkshire-ben, neve szinte összenőtt a klubéval. És bár pályafutásának második felében eléggé gyengén muzsikáltak, mindig nagy lelkesedéssel játszott, azzal a szilárd meggyőződéssel, hogy képes lehet fordítani a klub kedvezőtlen helyzetén. A yorkshire-i büszkeség megtestesítőjének tekintette magát, és el is várta mindenkitől, hogy így tekintsenek rá. Amikor bement ütni, minél előbb törekedett legalább egy szimpla futásra. Ütött, majd sürgetően kiáltott inaktív társának: Fuss, fuss, fuss, fuss, fuss!! – ő maga pedig el is indult, nem volt visszaút. A lelkes Yorkshire-szurkolók emlékezetében mindig is úgy marad meg, mint aki állandóan porfelhőbe burkolózva fut, vagy éppen hatalmasat vetődik az ütővonal felé, vagy éppen az ütővel egy hatalmasat söpör. Csapattársait is gyakran buzdította, próbálta átragasztani rájuk a saját lelkesedését: sokan emlékeznek például arra, hogy számos napon, amikor csapata éppen dobott, szinte reggeltől estig azt lehetett hallani tőle: Gyerünk, Arn! Gyerünk Arn! – így lelkesítve Arnie Sidebottomot, a dobót, akitől a legtöbbet várta.

1982-ben a scarborough-i pályán, a Derbyshire ellen világcsúcsot állított be: a mérkőzésen 11, azaz tizenegy elkapást hajtott végre (ebből egyébként 7-et egy játékrészben, ami szintén majdnem világrekord volt). 1981-ben pedig egy igen emlékezetes ütősteljesítményt mutatott be egy Benson&Hedges-kupabeli egynapos mérkőzésen: a Yorkshire kergetett, és még 80 pontra voltak a győzelemtől, amikor már csak Bairstow és egy újonc, 11. rendű ütősként bejövő játékos, Mark Johnson volt bent. Bairstow ekkor fogta magát, és 9 darab hatost ütött, végül megnyerték a meccset: Bairstow 103, Johnson 4 futással végzett.

1984-től, miután a Geoff Boycottot támogató csoportok átvették a klub irányítását, Bairstow három idényben a csapat kapitánya is volt: nem annyira azért, mert kiváló taktikai képességei lettek volna, sokkal inkább azért, mert ő volt az utolsó remény a csapategység fenntartására a Boycott-szeretet vagy -utálat mentén szétszakadt klubban.

A csapat egyébként sokáig ragaszkodott hozzá, hogy csak a történelmi Yorkshire megye területén született játékosokat szerepeltessen, de amikor Bairstow lett a kapitány, ő felszólalt ez ellen a szokás ellen – annak ellenére, hogy sokan ezt az álláspontját valóságos árulásnak tekintették.

Kapusként rengeteg elkapást hajtott végre, első osztályú krikettben közel ezret, amit a világon nagyon kevesen mondhatnak el magukról. Kapusteljesítménye viszont az idő múlásával lassan romlani kezdett, valószínűleg sérülései miatt: annyira nem akarta elveszteni a kapuspozíciót, hogy akkor is inkább beállt a kapu mögé, amikor egy-egy sérülését inkább pihentetni kellett volna. A poszthoz való ragaszkodása volt az oka annak is, hogy a szintén jó kapus Steve Rhodes nem jutott elég lehetőséghez, ezért elhagyta a Yorkshire-t, és ezek után évtizedekig a Worcestershire-nél játszott.

Az őszinte igyekezetben és fellépésben hitt, a képmutatásban és az álszerénységben nem. Egyszer (Harrogate-ben) véletlenül ledöntötte a saját kapuját, és amikor lement a pályáról, mérgében úgy becsapta maga mögött az öltözőajtót, hogy a közönség vidám fecsegése azonnal elnémult. Általában szeretett a figyelem középpontjában lenni, de kapitányi időszakában előfordult, hogy egy-egy rosszabb nap végén egyedül, búsan látták iddogálni valahol.

Egy alkalommal hangos vitába keveredett Ray Illingworth csapatmenedzserrel, és ez bizony a sajtóban is megjelent, amiért ő igen dühös lett. Úgy gondolta, a Hughie’s nevű bár pletykálkodói a felelősek érte, hogy az ügy kiszivárgott, ezért úgy döntött: többé soha nem megy ebbe a vendéglátó egységbe, holott addig az egy szokásos meccs utáni ivótörzshelynek számított. De egy ismerőse felvilágosította, hogy nem a bár tehet róla: De Bluey fiam, mi kint az utcán is hallottuk!

Játék közben (is) számos alkalommal bizonyította, hogy milyen hangos hangja van. De nem csak csapattársainak kiabált: például egy alkalommal, amikor a sajtópáholyban dolgozó újságírók figyelmét elterelte valamilyen szexuális jellegű (sajnos pontosan nem tudjuk, milyen) látvány az egyik közeli panzió ablakában, Bairstow a pálya közepéről üvöltött oda nekik, hogy üljenek már vissza a helyükre.

Miután 1990-ben befejezte játékospályafutását, rádiókommentátorként tevékenykedett, és valamilyen sporttal kapcsolatos üzletet is működtetett.

Kétszer házasodott. Első feleségétől, Gailtől egy fia (Andrew) volt, második, Janet nevű feleségétől pedig egy leánya és egy fia, Becky és Jonathan (Jonny), aki később világklasszis krikettező lett. Volt egy mostohalánya is, Claire, akit 1994-ben két és fél évre börtönbe zártak kábítószercsempészés miatt.

David Bairstow negyvenes éveinek közepére azonban feladta egykori harcos lelkületét. Ő maga és felesége is súlyos betegséggel küzdött, pénzügyi gondjai támadtak, így depresszióba esett, sőt, alkoholproblémái is voltak, 1998 januárjában például ittas vezetésért is bíróság elé kellett volna állnia (balesetet okozott, amiben közepesen súlyosan meg is sérült). Nem sokkal a tárgyalás előtt saját otthonában felakasztva találtak rá.