John Rutherford
Krikettgalaxis-azonosító: j2449
Ország: 
Ausztrália
Születés: 1929. szeptember 25.
Születési hely: Bruce Rock (Nyugat-Ausztrália állam, Ausztrália)
Halál: 2022. április 21. (92 évesen)
Nem: férfi
Becenév: Pitagorasz
Ütés: jobbkezes
Dobóstílus: balra csapódó
Ütési és mezőnyjáték-statisztika:
| Formátum | Mérk. | Jr. | NEK | Futás | MaxFut | ÜÁ | DVSZ | ÜA | 100 | 50 | 4 | 6 | Elk. | Lev. |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Teszt | 1 | 1 | 0 | 30 | 30 | 30,00 | - | - | 0 | 0 | - | 0 | 0 | 0 |
| 1. osztály | 67 | 115 | 9 | 3367 | 167 | 31,76 | - | - | 6 | 15 | - | - | 53 | 0 |
Dobóstatisztika:
| Formátum | Mérk. | Jr. | Dobás | FE | Kapu | LDT (jr) | LDT (m) | DÁ | Gazd. | DTA | 4 k/jr | 5 k/jr | 10 k/m |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Teszt | 1 | 2 | 36 | 15 | 1 | 1/11 | 1/15 | 15,00 | 2,50 | 36,0 | 0 | 0 | 0 |
| 1. osztály | 67 | - | - | 1313 | 29 | 3/12 | - | 45,27 | - | - | - | 0 | 0 |
John (azaz Jack) Walter Rutherford az első olyan krikettező volt, aki Nyugat-Ausztrália csapatából bekerült a tesztválogatottba.
Első osztályú pályafutása az 1952–1953-as idénytől az 1960–1961-esig tartott, ezalatt pedig több mint 3300 futást gyűjtött, közte 6 százast. Bár Ernie Bromley személyében már 1933-ban játszott tesztmérkőzésen nyugat-ausztráliai születésű játékos az ausztrál válogatottban, de Bromley akkor már Victoria államban élt és első osztályú krikettben az ottani csapatban szerepelt (megjegyzendő, hogy Nyugat-Ausztrália csak 1947-től tagja hivatalosan a Sheffield Shield bajnokságnak), így Rutherford lett az első tesztjátékos, aki ténylegesen nyugat-ausztráliainak tekinthető. Erre a bizonyos tesztmeccsre pedig véletlenül néhány nappal az 1956-os magyar forradalom után, Bombayben került sor. Több tesztet egyébként nem játszott egész élete során, pedig ez a keret, aminek ekkor tagja volt, nem csak Indiában, de Pakisztánban és Angliában is turnézott.
Nyugat-Ausztráliából akkoriban nehéz volt bekerülni a válogatottba, az ottani csapat például feleannyi meccset játszott, mint az ország keleti felében székelők. Rutherfordot azonban mégis behívták egy sydney-i próbajátékra, ahol azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy annak ellenére, hogy nem sokkal korábban kisebb sérülést szerzett egy autóbalesetben, százast ütött (egészen pontosan 113 futást gyűjtött be). Bár ezek után bekerült a keretbe, de sokan gyanús szemmel tekintettek rá, szinte kiközösítették. Volt olyan (Victoria állambeli) adminisztrátor, aki kijelentette, hogy csak Victoriában legalább 40 jobb nyitó ütős van, mint Rutherford, míg másvalaki arra célzott, hogy Perthben még a bírók sem igazságosak: szerinte például egy perthi bíró előtt háromszor is ki kell ejteni Rutherfordot, hogy végül valóban kiküldjék. De ő már akkor látta, hogy a nyugati országrészben is fejlődik a krikett, és mindig önérzetesen visszavágott, ha ezzel ellentétes véleményeket hallott. És igaza lett: a következő másfél évtizedben legalább három rendkívüli játékost neveltek ki nyugaton Graham McKenzie, Dennis Lillee és Rod Marsh személyében.
Rutherford pályafutása 1960-ban, 31 éves korában hirtelen ért véget, amikor a nyugat-ausztrál csapattal (amelynek kapitánya is volt) a turnézó Karib-térség ellen játszott, és egy meccs közben a pályán szélütés érte. Ezek után azonban még hosszú és aktív életet élt: még 80-as éveiben járva is minden évben, Ausztrália Napján (január 26.) lancelini otthonából kiment a Wedge-szigeten tartott gálameccsre, miután ünnepélyesen magára öltötte a fehér krikettruhát és a híres zöld buggyos sapkát, sőt, néha ütőt is fogott a kezébe. 92 évesen hunyt el, 2022-ben.
A magánéletben matematika- és természettudománytanár volt. Agyi érkatasztrófája után legalább egy évig még írni sem tudott a táblára, így csak szóban magyarázott tanítványainak, ami persze tudományos tantárgyaknál elég nagy hátrányt jelent – elméletben, de kisült, hogy végül diákjai ezek után 15%-kal jobb eredményeket értek el, mint előtte.
Beceneve is a matematikához kapcsolódik: sokan Pitagorasznak hívták. Még 1956-ban történt, amikor a válogatottal Anglia felé tartottak a hajón, és körös-körül semmi mást nem lehetett látni, csak vizet és vizet: egyik társa, Keith Miller feltette a kérdést, hogy vajon milyen messze lehet a látóhatár? Rutherford visszakérdezett: hát, milyen magasan vagyunk most? A legénység egyik tagja megadta az információt, mire Rutherford fogott egy utascsekket, és a hátoldalára rárajzolt valamilyen geometriai ábrát, amelyen kiszámolta a látóhatár távolságát. Miller felkiáltott: Jézus, egy vérbeli Pitagoraszunk van a fedélzeten!
Családjáról annyit tudunk, hogy házas volt, de feleségének rákbetegség miatt el kellett távolítani az egyik szemét. Egy leányuk biztosan volt, aki orvos lett.
