Hán Mohammad arról (is) híres, hogy 1952-ben ő dobta a pakisztáni válogatott történetének első hivatalos tesztjén az első labdát, később pedig ő szerezte hazája első kapuját is.

Elsősorban mint gyors dobó volt ismert. Érdekesség, hogy az átlagnál sokkal több ütőst ejtett ki kidobással (tesztben például majdnem ugyanannyit, mint elkapással), pedig nem volt rendkívül gyors dobó, inkább csak gyors-közepesnek volt mondható.

A lahori történelmi óvárosban nőtt fel. Egy fakereskedő fia volt, de hiába volt még három fivére, ők nem kezdtek el krikettezni. Hán viszont igen, nagyban iskolájának, a Központi Modelliskolának köszönhetően, ahol többek között hetente fél órában kizárólag krikettel foglalkoztak a tanulók. Ebben az időben virágkorát élte a kis klubok közti versengés: Hán Mohammadra is akkor vetült rá a reflektorfény, amikor saját klubjában kitűnt kiváló dobóteljesítményével. Már igen fiatalon képes volt úgy dobni, hogy megtartotta az irányítást a dobás iránya és hossza fölött anélkül, hogy ez a sebesség rovására ment volna.

19 éves korában már elég jónak látták ahhoz, hogy az Észak-Indiai Krikettszövetség behívja India legfőbb krikettbajnokságába, a Randzsí-trófeába. Amikor az 1946–1947-es szezonban bemutatkozott, három mérkőzésen máris 10 kaput szerzett alig több mint 33-as átlaggal. Rövidesen azonban Brit India felbomlott, létrejött az önálló Pakisztán, ő pedig a Pandzsábi Egyetem csapatához került két idényre. Ekkor az Iszlámia Főiskola tanulója volt, ahol többek között egy csapatban játszott egy másik kiváló dobóval, Fazal Mahmúddal is.

Amikor 1948 novemberében a John Goddard-féle karibi válogatott megérkezett egy nem hivatalos tesztre, Mohammadot a pakisztáni csapat 12. emberének nevezték be, majd amikor Ceylon szigetén turnéztak, már pályára is lépett. Itt Fazal Mahmúddal együtt szerepeltek, nem is kis sikerrel: csak maga Hán Mohammad a két nem hivatalos teszten 14 kaput szerzett, és az övé volt a legjobb dobási átlag az egész turnén.

Hamarosan fellépett az angolok (pontosabban a turnézó MCC klub) ellen is, ő maga pedig úgy döntött, Angliában telepszik le, hogy szerepelhessen a megyebajnokságban: az akkori szabályok szerint ehhez neki, mint külföldi játékosnak három év próbaidőt kellett volna ott eltöltenie. Ám végül erre mégsem került sor, mert 1952-ben Pakisztán is elkezdhetett valódi, hivatalos tesztmeccseket játszani, ő pedig inkább a válogatottat választotta. Mint a bevezetőben is írtuk, játszott az első teszten, ahol ő szerezte az első kaput is (Pankadzs Rájt dobta ki).

Sajnos azonban elég sérülékeny teste volt. Az 1952–1953-as indiai turné kezdete után nem sokkal megsérült, és ugyanilyen okokból az 1958–1959-es karibi turnén is csak két tesztet tudott lejátszani. De voltak sikeres sorozatai is, például az 1955-ös év eleji hazai, India elleni összecsapásokon összesen 22 szerzett kapujával ő volt mindkét csapat játékosai közül a legjobb dobó. Ugyanennek az évnek a végén pedig Új-Zéland ellen két teszten 13 kaput gyűjtött be.

Amikor az aktív krikettezéssel felhagyott, mégiscsak Angliában talált otthonra. Részt vett az MCC edzőképzésein, így maga is edzővé vált: az MCC beltéri iskolájában például több mint 20 évig edzősködött. Megszerzett egy olyan tanúsítványt is, amivel a világ bármely pontján dolgozhatott, így aztán kamatoztatta tudását nem csak Angliában és Pakisztánban, hanem Srí Lankában és Kanadában is.

A 2000-es években Ealingben egy utazási irodát is működtetett. Végül Londonban hunyt el 2009-ben. Házas volt, egy leánya és egy fia élte túl.