NH20-ban javított a karibi női válogatott

2024. június 28. – Szerző: Krikettgalaxis

Azok után, hogy ENN formátumban három sima vereséget szenvedett Srí Lanka otthonában a Karib-térség, most egy kevesebb téttel bíró NH20-as sorozatban szépített: az első meccset ugyan a hazaiak nyerték, de a második kettőt már a karibiak.

Jamaicai tengerpart (illusztráció)Jamaicai tengerpart (illusztráció)

A kép szerzője: Belarmino Ribeiro (Panoramio), licenc: CC BY 3.0

A sorozat első mérkőzése pár órával azok után kezdődött, hogy a Föld túlfelén a karibiak férfi válogatottja elbúcsúzott a világbajnokság küzdelmeitől. És most a nőknek sem sikerült a szépítés. A Srí Lanka-i keretet egy kicsit megfiatalították az ENN-sorozathoz képest, most is két, az előzőekhez képest új, 21 éves játékosuk játszott – igaz, a kapukat és a futásokat nem igazán ők szállították. Az első félidőben, amikor a Karib-térség volt ütésre kényszerítve, Csamari Atapattu és Inósi Prijadarsaní szerzett 7 kaput (4–3 megoszlásban, előbbinek ez lett eddigi legjobb dobóteljesítménye), miközben a karibiaknál a betegsége után visszatérő Hayley Matthews gyűjtötte a legtöbb pontot – de ő is csak 30-at. Ezt a 30-at aztán a Srí Lanka-i félidőben ketten is túlszárnyalták, jelesül Vismi Gunaratna és Harsitá Szamaravikrama – igaz, ők sem túl sokkal, és a többiek náluk sem parádéztak igazán. A hazai győzelem így sem forgott veszélyben: Srí Lanka szinte végig magasabb aránnyal állt, mint ellenfele az első félidőben, így a vége is viszonylag sima, 4 kapus és 8 megmaradt labdás győzelem lett számukra – közel 10 év után győzték le újra a Karib-térséget ebben a formátumban is! Említést érdemlő esemény volt még a meccsen, hogy az első félidő 3. játszmájában Stafanie Taylort hordágyon kellett levinni a pályáról egy lábsérülés miatt, de később visszatért és folytatta az ütést.

A második meccsen megérkezett a karibi egyenlítés. Bár első 5 játszmájukban 5 különböző dobóval is próbálkoztak, akkor még nem tudták feltörni a Gunaratna–Atapattu társulást, ám a 8. játszmában egy hatodik dobó, a rutinos Afy Fletcher is megpróbálkozott, és ő már sikerrel járt. Sőt, utána még háromszor is: így Fletcher négy kapuval állt, míg a többiek nullával, amikor a 16. játszmában eső miatt meg kellett szakítani a játékot. Srí Lanka ekkor 89 ponton állt, de mivel az eső miatt elveszett egy csomó idő, így ezt a félidőt már nem folytatták, a másodikat pedig 15 játszmásra tervezték. A Karib-térség célja természetesen magasabb lett, egészen pontosan 99. És ütőseik szinte egész végig úgy haladtak, hogy sem gyorsabbak, sem lassabbak nem voltak a szükségesnél: bőven kordában tartották a szükséges pontarányt, és hiába esett ki közülük is 4 ember, a végén 5 megmaradó dobással beértek a célba. Érdekesség, hogy a két csapat összes ütőse közül senki nem érte el a 30 pontot, viszont mindkét együttesben ketten voltak 20 és 30 között, ketten 10 és 20 között és ketten 10 alatt.

A harmadik találkozó igazán szoros csatát hozott. Az ütésre kényszerülő Srí Lanka nagyon lassan kezdett, de lényegében egészen a félidő végéig folyamatosan növelte a sebességét: első ütősük nagyon hamar kiesett, akik utána jöttek (Atapattu és Szamaravikrama) viszont már jóval tovább bent maradtak, majdnem a félidő feléig. Ezalatt mutatott lassú, de megbízható játékuk megadta az alapot ahhoz, hogy a későbbi ütősök már gyorsabban is merjenek játszani: míg ők 100 körüli aránnyal szerezték 38 és 28 futásukat, addig Kavisá Dilhári már közel 120-szal a maga 26-ját, a lejjebbi rendben pedig már hárman is 120 fölött teljesítettek, közülük ketten 150-nel – a dolog szépséghibája csupán annyi, hogy nekik meg kevés dobás jutott. Végül a félidő 141-es Srí Lanka-i eredménnyel zárult. A Karib-térség pontaránygrafikonja teljesen máshogy nézett ki, mint Srí Lankáé: az övék mindjárt az elején fölment magasra, és onnantól az apró hullámoktól eltekintve lényegében vízszintes maradt: ez egyértelműen első három ütősüknek köszönhető, akik együtt a csapat szinte összes pontját szerezték. Igaz, 50-ig nem jutott senki, de Matthews 49-ig, Shemaine Campbelle pedig 41-ig menetelt. Viszont az utolsó 3 játszma már elég zaklatottra sikerült az ütősök szempontjából: Campbelle alig jutott labdához, így a pontszerzés lelassult, és bár korábban végig úgy nézett ki, sima lesz a győzelem, a végén már nem az lett a kérdés, hogy sima lesz-e, hanem hogy meglesz-e egyáltalán. De végül meglett: egyetlen megmaradó dobással sikerült nekik a kergetés.

A nagyon kiegyenlített sorozatot tehát a vendégek nyerték 1–2 arányban, amivel a két csapat közti örökmérleg 20–5-re módosult az ő javukra 1 eredmény nélküli mérkőzés mellett.


Alapból nem látható kép
×