Senki sem érti, hogy lett 1–2 helyett 0–3 a Srí Lanka–India sorozat

2024. augusztus 2. – Szerző: Krikettgalaxis

Három NH20-as meccsen találkozott egymással a vendéglátó Srí Lanka és a világbajnok India. Az első két mérkőzésen egyértelmű volt a vendégek fölénye, de a harmadikat már-már agyonnyerték a hazaiak, aztán valahogy mégis kiengedték a kezükből a győzelmet, így nem lett meg a szépítés.

Újdelhi egyik nevezetessége, a hatalmas India-kapu (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Vége a világbajnokságnak – talán itt az ideje a korszakváltásnak mindkét csapatnál. India esetén a nemzedékváltás régóta esedékes: bár kiöregedő sztárjaik még mindig nagyon jó formában játszanak, de ki tudja meddig, ezért időben el kell kezdeni a fiatalok beépítését. A néhány héttel ezelőtti, Zimbabwe elleni sorozat ennek a folyamatnak volt az első lépése, most pedig elérkeztünk a másodikhoz is: bár most ismét több tapasztalt játékos nevét láthattuk az összeállításban, de új volt az edző (Gautam Gambhír) és új volt a kapitány (Szúrjakumár Jádav) is.

Ami Srí Lankát illeti: náluk inkább az eredménytelenség miatt kellett egy kicsit (nagyot) változtatni a dolgok eddigi menetén: ennek náluk is része volt egy új edző (Szanat Dzsajaszúrija – egyelőre ideiglenesen) és egy új kapitány (Csarit Aszalanka) bevetése. Aszalanka a meccs előtt arról beszélt: a nemrég véget ért LPL (ahol ő egyébként a bajnok Jaffna Kings kapitánya volt) sokat segít abban, hogy irányt mutasson a válogatott játékosok kiválasztásánál. Azonban ezúttal különféle betegségek és sérülések még akadályozták, hogy a legjobb összeállításukban játsszanak: Nuvan Tusárának az ujja törött el, Dusmanta Csamíra hörghurutos lett, Binura Pranándu pedig még kórházba is került valamilyen mellkasi fertőzés miatt. És akkor ezt még tetézi, hogy influenzajárvány is sújtja a tábort: emiatt hívták be tartaléknak Ramés Mendiszt, aki amúgy kimaradt volna.

Az első mérkőzés mindkét csapat esetén a magas rend kiugró dominanciáját és az utánuk következő ütősök látványos gyengeségét hozta. Az ütésre kényszerülő Indiánál előbb Jasaszví Dzsájszvál és Subman Gil mutatott be egy 36 dobásból 74 futást elérő társulást, majd miután szinte egyszerre mindketten kiestek, az új kapitány, Jádav, valamint Risabh Pant hozott össze együtt 43 labdából 76 újabb pontot. Az első 4 rendű ütős így mind legalább 34 futással végzett, de Jádavnak még az 50-ese is meglett, és bár Indiának akár egy 225-ös eredmény is kinézett, ám csak 213 lett belőle, mivel a végén a dobók szépen visszafogták a többi ütőst: elsősorban Matísa Patirana, aki négyet is kiejtett közülük a 14. játszmától kezdődően. Aztán viszont hiába tűnt igen magasnak ez a 213, Srí Lanka egészen sokáig szépen a nyomában volt. Bár Kuszal Mendiszt 45 futás után elvesztették a 9. játszmában, de utána Petum Nisszanka és Kuszal Perérá már 140 pontig emelte a csapatot a 14. játszma végére. Ekkor azonban a 79-en álló Nisszankát Aksar Patel kidobta, és innentől kezdve minden megváltozott: a hátralevő 8 kapu már olyan gyorsan elveszett, hogy még a 20 játszmát sem tudták befejezni a hazaiak, és a szoros végjáték helyett 43, vagyis elég sok futással kikaptak.

A második meccs nem sokkal azok után kezdődött (egy másik helyszínen), hogy Srí Lanka története során először megnyerte a női Ázsia-kupát: a döntőben éppen az esélyesebbnek tartott Indiát legyőzve! Érdekes kérdés volt, átragad-e valami így a távolból is a férfiakra, és ha igen, az mire lesz elég. A itteni kezdés amúgy eső miatt nagyjából háromnegyed órát csúszott, de játszmák ekkor még nem vesztek el. Az indiai dobójáték az elején kevés eredményt hozott, az első 5 rendű Srí Lanka-i ütős mind két számjegyű eredményt ért el, közülük Kuszal Perérá 53 futást is begyűjtött, mindössze 34 dobásból, viszont nagyjából 14 játszma után, amikor pont hogy be kellett volna gyorsítani, a csapat pontszerzése egyre csak lassult, és a végén egész sok ütősük ki is esett, többen kacsával. A második félidőben azonban 3 dobás után újra megérkezett az eső, és most már annyi idő elveszett, hogy csak 8 játszmát lehetett lejátszani: a módosított cél 78 lett India számára. És bár Szandzsu Szaimszan kacsázott, de Jasaszví Dzsájszvál, Szúrjakumár Jádav és Hárdik Pándjá is borzasztó gyorsan, legalább 200-as aránnyal ütött, így még 9 dobás meg is maradt, amikor beértek a célba.

Az eső miatt amúgy szintén később induló harmadik találkozó kissé érthetetlen végjátékot hozott: már szinte 100% volt Srí Lanka győzelmi esélye, mégis kudarc lett a vége számukra. Az első félidő során újonc dobójuk, a sikeres LPL után most a válogatottban is bemutatkozó Csamindu Vikramaszinha 4,25-ös gazdálkodással hozta le a 4 játszmáját, Mahís Tíksana meg például 3 ütőst is kiejtett, így végül India csupán 137 futást tudott felmutatni. A kergetést kezdő Petum Nisszanka és Kuszal Mendisz közel 9 játszma alatt 58 futást gyűjtött, majd Nisszanka kiesése után a két Kuszal, Mendisz és Kuszal Perérá pedig a 16. játszma elejére már 110-ig hozta föl a csapatot. Ekkor már kevesebb mint labdánkénti 1 pont kellett volna nekik, és még 9 kapujuk megvolt – viszont most egy akkora összeomlás jött, amilyet tényleg nem igazán látott mostanában a világ. Az utolsó 5 játszmában 7 ütőst vesztettek el a hazaiak, és nem tudták meghaladni a célt: csupán egy holtversenyre futotta tőlük, még úgy is, hogy Khalíl Ahmad a 18. játszmában 5 (!) alkalommal ajándékozott nekik széles extra pontot... És amilyen szuperjátszmák következtek, hát olyat sem igen láttunk mostanában: az elsőnek három érvényes dobás után lett vége, miután Vásingtan Szundar kiejtette mind Kuszal Perérát, mind Nisszankát, a második játszmának pedig 1 dobás után lett vége, mivel Szúrjakumár Jádav azt 4-esre ütötte, és így India máris megnyerte a hosszabbítást.