Szépséghibás angol sorozatgyőzelem az ír nők ellen

2024. szeptember 11. – Szerző: Krikettgalaxis

Egy közepes és egy igazán hatalmas angol győzelem után Írország egy igen izgalmas mérkőzésen szépített, így a vendég angolok 1–2-re vitték el a sorozatot. Ez, hogy nem 0–3 lett, még akkor is szép az írek részéről, ha tudjuk, hogy Anglia nem a legerősebb összeállításában játszott.

A westminsteri apátság Londonban (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Az angolok (valószínűleg nem véletlenül) duzzadtak az önbizalomtól, annak ellenére is, hogy az írek nem is olyan rég, elég nagy meglepetésre 2–1-re verték Srí Lankát. De ennek ellenére a vendégek úgy gondolták, nekik nem igazán árthat, ha számos alapemberüket kihagyják, és helyettük tapasztalatlan újoncokkal állnak fel: az első mérkőzésre például 5 olyan játékost neveztek, akik még sosem játszottak egyetlen ENN-t sem: ez az 5 játékos Hollie Armitage, Hannah Baker, Ryana MacDonald-Gay, Paige Scholfield és Mady Villiers volt – és kapitányként is azt a Kate Crosst vetették be, aki még sosem töltötte be ezt a pozíciót. Végül szinte az egész meccs Cross hőstetteiről szólt: dobásban és ütésben is eddigi (nem rövid!) pályafutásának legjobb eredményét érte el ma. Írország az ütést választotta, és két viszonylag gyors kapuvesztés után már jóval magabiztosabban ütöttek. Főként Orla Prendergast villogott, aki nemrég azzal is kisebb feltűnést keltett, hogy az Adelaide Strikers kiválasztotta magának őt a BBL játékosbörzéjén: talán ettől is feldobódva ma nagyon jól játszott, és 76 futást szerzett. Viszont a többiek között senki sem volt, aki akár ennek a feléig is eljutott volna, és mivel Cross hat (!) kaput is szerzett, az ír csapat 47 játszmánál is hamarabb, 210 ponttal elfogyott. Ez sok ugyan nem volt, de így is ez lett az írek eddigi legjobb eredménye Anglia ellen ebben a formátumban, és azért egy kisebb harcra csak rákényszerítette az angolokat. Főleg miután Prendergast dobóként is igazolta a Strikers döntését, és kiejtette mindkét nyitó ütősüket. A harmadik rendtől kezdve azonban szinte mindenki 25, a többség pedig 30 fölé is eljutott, Armitage 44-et, Cross pedig 38-at is begyűjtött, így a kergetés 34.5 játszma alatt sikerrel befejeződött.

A második mérkőzés teljesen máshogy nézett ki, mint az első. Most Anglia választotta az ütést, és Tammy Beaumont vezérletével végigszáguldottak a félidőn. Beaumont nyitóként kezdte, és 150-neskivel zárt: ez már a 10. százasa volt ebben a formátumban, amivel ettől a naptól fogva egyedül vezeti az angol válogatott százasranglistáját. Az 5. rendű Freya Kemp 65-öt adott hozzá ehhez, és bár a többiek soraiban még olyan sem volt, aki akár csak 20-at ért volna el, az összpontszám így is egy félelmetes 320-ra jött ki. És hogy aztán mi lelte az íreket, azt nem tudni, de a második félidőben egy pillanat alatt a teljes csapat összeomlott. Még a nyitó Una Raymond-Hoey volt az, aki egy kicsit tartotta bennük a lelket, hiszen ő csak a 14. játszmában esett ki, de egyrészt neki még akkor is csak 22 futása volt, másrészt addigra 7 társa már búcsúzott... Cross ma is 3 ütőst ejtett ki, de ugyanennyi kapu fűződött Lauren Filer nevéhez is, és például még a mai egyetlen újonc, Georgia Davis is bekaszált kettőt. Anglia így 275 futással nyert, ami női ENN-ben a valaha volt legnagyobb győzelmüket jelenti, míg Írország 45 pontja pedig számukra jelentett negatív rekordot.

Ezek után ki hitte volna, hogy az történik a harmadik találkozón, ami történt? Jó, azt, hogy eső miatt sok lesz a késés, azt biztos hitték, akik időjáráselőrejelzéseket böngésznek, de az eredmény alakulására biztos nem számított senki. Először is tudni kell, hogy az esőzés miatt vagy négy és fél órás késéssel indult a találkozó, és később is volt egy kis megszakítás, így összességében csak 22–22 játszmára volt idő, és még a DL-eljárást is alkalmazni kellett majd. Az ütéssel kezdő angoloknál Beaumont ott folytatta, ahol múltkor abbahagyta, és ma is 50 fölé jutott, viszont a többiek mind elég alacsony pontszámmal kiestek – miközben a nemrég 18. életévét betöltött Aimee Maguire megszerezte első ötös zsákmányát. De mindezekkel együtt az angolok 153 futása mégsem volt katasztrófának nevezhető ennyi idő alatt. Viszont ezúttal akadt egy ír ütős, nevezetesen Gaby Lewis, aki felvette ezzel a versenyt: ő ugyanis 56 dobásból 72-ig menetelt, így például 4 játszmával a vége előtt már csak 19 futás hiányzott a történelmi ír sikerhez, és még 8 kapujuk megvolt! Innentől kezdve azonban megváltozott a játék képe: Lauren Filer kiejtette Lewist, és még ugyanabban a játszmában egy újabb ütőst is, a pontszerzés pedig lelassult. Az utolsó játszma előtt 8 futás kellett az íreknek: de ekkor egy szimpla és egy dupla után egy kifutás következett, majd a dobó, Mady Villiers jóvoltából újabb két kapu: ez ám az összeomlás! De az esély még mindig megmaradt Írország számára: ha az utolsó dobásból a 9. rendű Alana Dalzell határt üt, megnyerik – és ő egy 4-est ütött! Ehhez persze a mezőnyjátékos, Hollie Armitage hibája is kellett, aki valószínűleg a Napba nézett, és ezért nem sikerült megmentenie a csapatát a határtól...

Az angolok így nem tudták átvenni a vezetést a 2022–2025-ös ICC-bajnokság tabelláján az ausztráloktól, bár ez nem sokat számít, mert úgyis 5-en kijutnak innen a világbajnokságra. Írország még ennek a győzelemnek az ellenére is maradt az utolsó helyen, de legalább már nem érezhetik magukat akkora szégyenben. Anglia elleni örökmérlegük egyébként ebben a formátumban is egy kicsit szebb lett: a lejátszott 20 meccsből most már 2-t nyertek ők, és csak 18-at Anglia.