Elsöpörte Dél-Afrikát az indiai ütőjáték
2024. november 15. – Szerző: Krikettgalaxis
Nem 0–4-re, csak 1–3-ra nyerte meg India a Dél-Afrika elleni idegenbeli sorozatot, mégis arról beszélhetünk, hogy a vendégek elsöpörték ellenfeleiket, hiszen a három győzelmük alkalmával annyira kimagaslóan ütöttek. Semelegesként még szerencse, hogy egyet megnyert Dél-Afrika is: hiszen el is rontaná a játékot, ha létezne verhetetlen csapat.
Az indiai Pandzsáb állam egyik leghíresebb épülete, az amritszari aranytemplom (illusztráció)A kép szerzője: Julian Nyča (Wiki Commons), licenc: CC BY 3.0
Igen furcsa érzések kavaroghattak a csapatok fejében ez előtt a sorozat előtt. Az utolsó alkalom, amikor egymással találkoztak, éppen a világbajnoki döntő volt júniusban: akkor, bár Dél-Afrika nagyon jól állt a végéhez közeledve, mégis India nyerte meg a vébét. Azóta Dél-Afrika többször is a gyengélkedés jeleit mutatta, míg India... hát, India? Ha összességében tekintjük, akkor azt látjuk, hogy éppen most vannak túl egy történelmi súlyosságú vereségsorozaton, ám az teszt formátum volt – NH20-ban viszont utoljára kevesebb mint egy hónapja verték agyon Bangladest háromszor is. De mivel India abban a szerencsés helyzetben van, hogy olyan sok kiváló játékosuk akad, hogy teljesen másokat alkalmazhatnak tesztben és Húsz20-ban, így a két eredményt nem érdemes összehasonlítani.
A mostani első mérkőzést Durbanben játszották. A hazaiak a dobást választották, ami eleinte nem nagyon ment nekik: bár Abhisek Sarmát hamar kiejtették, de a másik nyitó ütős, Szandzsu Szaimszan megállíthatatlan volt, és 50 dobásból 107 futást kaszált be! Amikor a 15. játszmától kezdve beindult a kapuvesztési sorozat (Gerald Coetzee összesítve 3-at szerzett), már kicsit késő volt Dél-Afrika számára: hiába szerzett viszonylag kevés pontot szinte mindenki más Szaimszanon kívül (meg mondjuk Tilak Varmán kívül, aki 18-ból jutott 33-ig), az a 107 olyan sok volt, hogy összesítésben India átlépte a 200-at is. Ezen a pályán önmagában ez még nem lett volna olyan szörnyen nagy cél, de ilyen dobójáték ellen, mint Indiáé, már megoldhatatlannak bizonyult. Varun Csakravartí és Ravi Bisnoí is 3–3 ütőst ejtett ki, de aki kevesebbet, az sem volt éppenséggel rossz: az ütősök közül Heinrich Klaasen 25 futása lett a csapat legjobb eredménye... A meccs egyetlen újonca, a fiatal dél-afrikai mindenes, Andile Simelane kaput nem szerzett, ütésben viszont pályafutása első NH20-as labdájából, amivel szembe nézett, egy hatost ütött – ami igazán szép bemutatkozás, de aztán tovább nem is jutott, és 6 ponttal esett ki. A vége pedig már nem volt izgalmas: Dél-Afrika messze volt a céltól, és 61 futással kikapott.
A második találkozóra Gqeberhában került sor. Múltkor, a szép eredmény ellenére figyelmeztető jel lehetett India számára, hogy Szaimszanon kívül nem volt túl nagy az átütőerejük – és ez ma is beigazolódott. Csakhogy ma Szaimszan már az első játszmában kacsával kiesett egy Marco Jansen-dobásból, ez pedig rá is nyomta a bélyegét az egész folytatásra. Volt olyan időszakuk is, amikor 35 dobáson keresztül nem tudtak határt szerezni, és csak a végén 4 négyest és 1 hatost beütő Hárdik Pándjának köszönhették, hogy nem lett valami teljes katasztrófa az első félidei eredményük. De azért a 124 is eléggé katasztrófa volt, csak nem teljes. És bár Dél-Afrika sem haladt éppenséggel fénysebességgel a második félidőben, például a 10. játszma után csak 57/3-ra álltak, de még így is ők számítottak esélyesnek – egészen a 12. játszma végéig, utána ugyanis megérkezett Varun Csakravartí, és az addigi 3 kapuja mellé gyorsan szerzett még kettőt, majd még 3 nullásat is dobott, így Dél-Afrika egy játszma alatt 66/4-ről 67/6-ra esett vissza. Végül 88/7 után a helyzetet Tristan Stubbs mentette meg a hazaiak számára: az addig 31 labdából 25-ön álló ütős a végén 10 dobásból újabb 22 futást szerzett, így 19 játszma alatt 3 kapuval sikerült megnyerniük a meccset, a sorozatban pedig 1–1-re egyenlíteniük.
A harmadik, centurioni mérkőzés rengeteg futást hozott és egy indiai újoncot is a 27 éves ütős, Ramandíp Szinh személyében. Na meg mindjárt az elején egy újabb Szaimszan-kacsát – utána viszont a jól hangzó Sarmá–Varmá társulás gondoskodott róla, hogy a folytatás ne olyan legyen, mint az előző alkalommal. Még a 9. játszma sem ért véget, amikor a csapat 107 pontjánál a már 50-essel rendelkező Abhisek Sarmá búcsúzott, aztán pedig Tilak Varmá végigvitte az egész félidőt úgy, hogy közben százast szerzett (amivel a második legfiatalabb indiai százados lett). Igaz, hogy rajtuk kívül megint nem volt már jobb teljesítmény (az újonc Szinh azért reménytkeltően indult, csak hamar kifutották), de az összpontszám így is 219 lett. A kergetés első fele pedig nem sikerült úgy Dél-Afrikának, ahogy az ilyenkor kellene, így hiába tudott a közepes rendben Heinrich Klaasen és Marco Jansen szépen begyorsítani, akkor már késő volt – igaz, 3 dobással a vége előtt még így is megvolt az esély a hazai győzelemre, hiszen akkor éppen 18 futás hiányzott csak! Ez persze nem lett meg, így India 11 futással nyert, ami azért kevesebb, mint sejteni lehetett volna a szünetben. De térjünk még vissza egy mondat erejéig Jansenre, mert amit ő mutatott, az egészen elképesztő volt: 17 dobásból 4 négyest és 5 hatost ütve 54 pont után esett ki! 16 labdából szerzett 50-ese csak 1-gyel maradt el a dél-afrikai leggyorsabb 50-es rekordjától – viszont a világon a leggyorsabb lett, amit India ellen bárki is elért!
Ha eddig csak kapkodtuk a fejünket a rengeteg futás láttán, akkor mit szóljunk a negyedik meccshez, amelyet egyébként Johannesburgban rendeztek? Az ütést választó India ugyanis szavakkal nehezen leírhatót produkált. Igaz, hogy Abihsek Sarmá 200-as aránnyal elért 36 pontja után kiesett, de Szandszu Szaimszan és Tilak Varmá mindketten (!) százast szereztek: ilyenre férfi NH20-ban korábban még csak két alkalommal volt példa a történelemben. Mint második kapus társulás, ketten 210-et hoztak össze, ami egyrészt indiai rekord akárhányadik társulásokat nézve, másrészt világrekord a második kapus párok körében! Az már ezek után szinte csak mellékes, hogy a csapat által összesen elért 283 olyan tekintetben is rekord, hogy Dél-Afrikában semmilyen Húsz20-on nem született még ennyi futás egy félidőben... Mondanunk sem kell, hogy ezt lekergetni szinte lehetetlen lett volna – azok után meg aztán pláne, hogy Arsdíp Szinh három kapujának is köszönhetően 3 játszma után 10/4 volt az állás. Később még volt pár ütős, aki becsületesen küzdött, és 148-ig fölhozták a csapatot, de hát ez bőven kevés volt. Időközben Varun Csakravartí ma is kiejtett két ütőst, így aztán a sorozat legjobb játékosává a hihetetlen ütősteljesítmények ellenére őt választották meg. Ja és Ramandíp Szinh is a félidő utolsó dobásából eredményes volt: neki ez lett pályafutása első NH20-as kapuja.
A sorozat tehát 1-3–as indiai győzelmet hozott, ami azt eredményezte, hogy az örökmérleg a két csapat között most már úgy áll ebben a formátumban, hogy 31 mérkőzésből 18-at nyert India, 12-t Dél-Afrika, egy pedig eredmény nélkül végződött. Most viszont aztán vége a Húsz20-as szórakozásnak mindkét válogatott számára: komoly és fontos tesztek jönnek, amelyek akár a tesztvébé döntőjébe való bejutásról is dönthetnek. India Ausztráliába látogat, míg Dél-Afrika Srí Lankát fogadja hamarosan.
