A másik melbourne-i csapat is vereséggel nyitotta a BBL-t
2024. december 16. – Szerző: Krikettgalaxis
Sovány vigasz a tegnapi vesztes Melbourne Stars számára, hogy legfőbb riválisuk, a Melbourne Renegades is kikapott az első meccsén. Hiába lettek a vörösök bajnokok a női bajnokságban, most a férfiak nem tudák felülmúlni a Sydney Sixerst.
Sydney-i látkép (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Hiába Melbourne Ausztrália egyik, ha nem a legjelentősebb városa, hiába ez az ország krikettjének egyik, ha nem legjelentősebb központja, a két helyi BBL-klub bizony nem arról híres, hogy sorra nyernék a bajnoki címeket. A Stars például még soha nem nyert egyet sem, a Renegades pedig a férfiaknál egyszer régen igen – aztán pedig pár hete a nőknél is, ami azt jelezhette, talán most már velük van a lendület. Nem mintha bármi közös lenne a női és a férfi csapatban a néven és a telephelyen kívül – de lélektanilag bizony ez is számíthat, néha akár egész sokat is. Mai ellenfeleik viszont (ráadásul idegenben) a győzelemre mindig esélyes sydney-i rózsaszínek voltak, akik már lassan négy éve várakoznak újabb aranyérmükre.
A hazaiak maradtak a jól bevált csapatnál, egyetlen újoncukat sem küldték pályára, a Renegadesnél viszont négy új embert is bevetettek már most, többek között az új-zélandi Tim Seifertet és a pakisztáni–amerikai Hasszan Hánt.
Bár esti, éjszakai meccs volt, a kezdéskor még olyan világos volt, hogy a világítást sem kellett felkapcsolni. A pénzfeldobást a hazai Sixers nyerte, és a dobást választották.
Az ütést a szurkolókat mostanában eléggé megosztó Jake Fraser-McGurk kezdte, bár vele kapcsolatban inkább azon szokott menni a vita, hogy hosszabb formátumokban elég jó-e, a Húsz20-ba való eredményes beilleszkedését kevesen kérdőjelezik meg. Most is egy 4-essel nyitott, sőt, az első játszmát 12 futással zárta, a másodikat 21-gyel – a harmadikat viszont kieséssel kezdte: túl lassú volt a labda, ezért korán mozdult rá, és csak magasra felütni tudta, aminek az elkapása nem okozott gondot. De ez a kiesés nem vetette vissza a csapatot: Seifert és a szintén csapatújonc Josh Brown segítségével 5 játszma után már 54/1-nél jártak. Ezek után viszont elérkezett az első játszma, amiben nem született határ, ráadásul kapu viszont igen: az eddig 200 fölötti aránnyal száguldó Brown is rosszul időzített egyszer, és húzása csak a mélységi középpályást találta meg. Ez egy kicsit vissza is vetette a haladási sebességet, ráadásul Seifert mellől a folytatásban hárman is viszonylag gyorsan búcsúztak (Laurie Evans például 8 labdából egyetlen ponttal), és csak a 11. és 12. játszmában választott külön erőfölényt jól kihasználva tudtak megint visszábbkapaszkodni: ennek a végére például 114/5-re. Seifert aztán a 17. játszma elején elérte az 50-et – majd a játszma végén búcsúzott, amivel a Renegades reményei is búcsúztak egy igazán jó eredményre. A következő ütősök, az egy szem Will Sutherland kivételével ugyanis már eléggé szenvedősen fejezték be a félidőt, és csak 169 pontot tudtak összehozni, pedig korábban jóval többre is kinézett esély.
Ez a pontszám olyan átlagosnak tűnt, de figyelembe véve, hogy már most elkezdett megjelenni a harmat, inkább a Sixers érződött jobb helyzetben levőnek. És miután ők is egy hasonló kezdést produkáltak, mint amilyen az első félidő volt, ez az érzés csak tovább erősödött. Igaz, hogy Josh Philippe egy labdával azok után, hogy elejtették a mezőnyben, kiesett már a második játszmában, de James Vince, valamint az új ember, Jack Edwards a 4 játszmányi erőfölény végére már 44/1-ig emelte a csapatot. Ezek után viszont főként Adam Zampa és Kane Richardson takarékos játszmáinak köszönhetően jócskán lelassultak: a félidő felénél 82/2 volt az állás (közben Edwards ki is esett). Az Edwards helyére bejövő Moisés Henriques azonban nem hagyta elszállni a szükséges pontarányt: időről időre pont jókor ütött be egy-két négyest vagy hatost, így nem igazán voltak olyan időszakok a hátralevő fél félidőben, amikor izgulniuk kellett volna a rózsaszínek szurkolóinak. Hiába vesztett el Henriques maga mellől két társat is kiesés, illetve egyet sérülés miatt (a 7. rendű Hayden Kerr vonult vissza a 16. játszma végén, miután bal combjának valami baja akadt), 24 labdával a vége előtt még éppen 8,5 volt a teljesített és 8,5 volt a szükséges arány is. Épp a legjobb pillanat kikérni a két játszmányi választható erőfölényt: az pedig épp a legjobb alkalom arra, hogy Henriques újabb három határt üssön, lényegében eldöntve a teljes meccset. A 19. játszmában aztán Ben Dwarshuis egy újabb hatossal és egy négyessel nem csak lényegében, hanem matematikailag is eldöntötte: a Sixers 5 kapuval nyert.
