Valóban megerősödött mostanra Dél-Afrika
2025. február 21. – Szerző: Krikettgalaxis
Hat vereség után, de állítólag megerősödött kerettel érkezett meg a Bajnokok Trófeájára a dél-afrikai válogatott: és tényleg, ez meg is mutatkozott a mai, első meccsükön, ahol gond nélkül verték a titkos esélyesek között számon tartott Afganisztánt.
Részlet Durban tengerpartjából (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Néhány évvel ezelőtt egy ilyen párosítást látva, hogy Dél-Afrika–Afganisztán, mindenki úgy vélekedett volna, hogy az afrikaiak simán esélyesek. Ma már ez egyáltalán nincs így, és nem azért, mert Dél-Afrika legyengült volna – hanem Afganisztán annyira megerősödött, hogy mára tulajdonképpen bárkit bármikor le tudnak győzni, ha kifognak egy jobb napot. Utolsó négy ENN-sorozatukat például kivétel nélkül megnyerték – igaz, az ellenfél három esetben csak
Írország, Zimbabwe és Banglades volt, de negyedik alkalommal éppen maga Dél-Afrika, akiket 2–1-re győztek le, méghozzá idegenben! Nem csoda, hogy kapitányuk, Hasmatulláh Sáhídí a torna előtt arról beszélt: nem csak egyszerű résztvevők szeretnének lenni, hanem kifejezett céljuk a trófea elhódítása.
Persze Dél-Afrika szurkolói hetek, vagy talán hónapok óta nyugtatgatják magukat, ismételgetve, hogy hát az a csapat, amelyik ősszel Afganisztántól is kikapott, meg később az utolsó 6 ENN-jét is kivétel nélkül elvesztette, az egy gyengébb keret volt, és majd most, a Bajnokok Trófeáján mindenkit meglepnek a legerősebb elérhető összeállításukkal. És valóban: papíron tényleg jobb emberek alkották a most fellépő csapatot, de kérdés volt, ez mire lesz elég. Viszont talán mégsem a legjobbak: Heinrich Klaasent elővigyázatossági okokból pihentették, mert egy kisebb sérülést szenvedett a bal könyökén. Pedig ő híresen jól üt pörgetők ellen, és Afganisztán tele van jobbnál jobb pörgetőkkel... (Bár például Mudzsíb ur-Rahmán ismét megsérült, ezúttal a hátának alsó része vagy a dereka, így az egész tornát ki kellett hagynia.)
A pénzfeldobást Dél-Afrika nyerte, és az ütést választották, hiába mondta el utána Sáhídí, hogy ők is azt szerették volna. A sáv talaja kemény volt, néhol egész széles repedésekkel tarkítva. A szél hol feltámadt, hol lecsendesült.
Az ütést Ryan Rickelton és Tony de Zorzi kezdte, eleinte tapogatózóan, de aztán a 4–5. játszmában olyan is volt, hogy 6 labdából 4 négyest ütöttek. Így aztán Afganisztán máris megelégelte a kizárólagos sebes dobásokat, és behozta a rutinos Mohammad Nabít, aki első labdájából végzett De Zorzival. Utána viszont Rickelton és Temba Bavuma nagyon szép haladásba kezdett, és a 15. játszma végére előbbi már egy 50-est is teljesített, az állás pedig addigra 83/1-re változott. A 20. játszmában Dél-Afrika már 100 fölé is bekukkantott, és hiába próbálkozott Afganisztán hat különböző dobóval, a társulást csak nem tudták megtörni. A 25. játszmában Bavumának is meglett az ötvenes, a 28-adikban összesítésben a csapatnak a 150, és úgy tűnt, még az sem tudja őket megállítani, hogy a következő játszmában egy elrontott söprés utána a bíró LKE-vel kiküldte Bavumát – kisült ugyanis az elemzéskor, hogy a labda mellément volna, így az ütős ezt is túlélte. De nem a következő dobást: akkor egy nem túl jó Nabí-labdára a válasz sem volt túl jó, és kényelmes elkapás lett belőle a mélységi középpályán. Így aztán 30 játszma után az állás, amiről azt tartják, hogy ha még sok kapu megvan, a végére megduplázható, 170/2 lett. Dél-Afrika pedig jó nyomon is indult a megduplázás felé: Rickelton a 35. játszmában megszerezte a 100-ast, és új társa, Rassie van der Dussen sem haladt lassabban, mint ő. A szerencse viszont hamarosan elpártolt Rickelton mellől: a 36. játszmában visszaütött egy labdát Rásid Hán felé, aki pedig visszahajította a kapusnak, aki ledöntötte a kaput: ebben a pillanatban pedig az ütős visszanyújtott ütője még éppen nem ért le a földre a vonal mögött – pedig előtte a vonalon kívül már leért. Innentől a 39. játszma végéig még csendesen folydogált a meccs, majd az utolsó 11 játszmára fölpörgött minden: a hirtelen agresszívba váltó ütősök egyre több határt szereztek, a 42. játszmában Van der Dussen átlépte az 50-et, majd persze, mivel a kockázatvállalás is nagyobb lett, elkezdtek érkezni a kiesések is: előbb maga Van der Dussen, aztán 14 ponttal David Miller, majd pillanatok múlva kacsával Marco Jansen is ballaghatott le. De mindeközben ott volt még Aiden Markram is, aki viszont nem esett ki, hanem egy gyors 50-est hozott össze, és még Wiaan Mulder is beütött 10 futást az utolsó 2 labdából, így Dél-Afrika végül egy igen versenyképes 315-tel fejezte be a játékrészt. Ekkora célt Afganisztán még sosem kergetett le, és ilyen sok pontot is csak egyszer szereztek egy második félidőben (körülbelül 1 évvel ezelőtt), de akkor vesztettek.
A két afgán nyitó Rahmánulláh Gurbáz és Ibráhim Zadrán volt. Az első határt a 4. játszma elején láttuk tőlük, ám a következő dobásból Gurbázt máris elkapták a rövid ferde lábon, így jöhetett be a 3. rendű Szedikulláh Atal: ő nemzetközi szinten még elég tapasztalatlan volt, de az SA20-ban nemrég több mostani ellenfelét is kiismerhette. A társulás a 10. játszmáig volt bent együtt, de akkor, hasonlóan az első kieséshez, megint egy határesemény utáni labdából jött a kapu: ezúttal Zadrán egy hatos után nem találta el Kagiso Rabada labdáját, ami így kidöntötte a középső karóját. Ez már most sem volt szép afgán szempontból, de aztán még Atal is rátett egy lapáttal: a 14. játszma végén fölöslegesen vállalkozott egy szimpla futásra, Jansen pedig rendkívüli ügyességgel ráhajította a kapura a labdát, és megtörtént a kifutás. Négy labdával később aztán Sáhídí kapitány is búcsúzott, miután pont egy mezőnyjátékoshoz ütötte Mulder dobását. Tegnap Banglades 5 kapu elvesztése után még egy kiváló társulással visszakapaszkodott: most valami ilyenben reménykedett Afganisztán is. Rahmat Sáh és Azmatulláh Omarzí pedig ígéretesen is indult neki ennek a feladatnak: a 20. játszma végére 77/4-ig jöttek föl, de a 23-adiknál tovább nem bírták ők sem: Omarzí egy húzási kísérlet során a kapushoz kesztyűzött egy labdát. Ezek után már az is egy kis öröm lehetett számukra, hogy legalább az összesített 100-at újabb ember elvesztése nélkül érték el a 26. játszmában, de aztán a lejtmenet folytatódott: a 29. játszmában Nabít is elkapták, és innen, 120/6-ról már egyáltalán nem látszott a visszaút. Esetleg még azért harcolhattak, hogy valami szép egyéni eredmény összejöjjön: erre leginkább Sáhnak volt esélye, aki már az 50-eshez közelített, sőt, a 33. játszmában meg is szerezte azt. De aztán elvesztette maga mellől Gulbadín Naibot is, Rásid Hán villámháborúja pedig (3 négyessel és 1 hatossal) szintén rövidre sikerült. Núr Ahmad mellett a végén Sáh még egy utolsó rohamot indított: a 39. és 40. játszma fordulóján például 5 labdából 4-et 4-esre ütött, majd még egy hatosa is volt, és már a 100-asról kezdhetett ábrándozni... de aztán Núr Ahmad 43. játszmabeli búcsúja után pár labdával úgy piszkált bele egy labdába, hogy a kapus elkapta: hiába a videózás, 90 futással kiesett ő is, és itt véget is ért az afgán játékrész, vagyis az egész meccs: Dél-Afrika magabiztos, 107 futásos sikerrel indította a tornát. Holnap a csoport másik meccse egy igazi szuperrangadó lesz: Anglia és Ausztrália találkozik majd!
