Két szuperjátszmával végződött az India–Afganisztán sorozat
2024. január 17. – Szerző: Krikettgalaxis
A felkészülési célból játszott három NH20-as meccs közül az első kettőt könnyen nyerte az afgánok ellen a házigazda India, de a harmadik, amelyen új rekordok is születtek, holtversenyre végződött, utána pedig rendkívül ritkán látható módon két szuperjátszma döntött a hazaiak javára.
A Tádzs Mahal (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Bár nyárig lesz még egy IPL, amikor az indiai játékosok sokat gyakorolhatják a Húsz20-as krikett fortélyait, de nemzetközi Húsz20-at most, januárban játszott utoljára India a júniusi világbajnokság előtt: az ellenfél a rejtélyes Afganisztán volt, akik bárkitől képesek kikapni, de bárkit le is tudnak győzni. Ez utóbbi most nem jött össze a vendégeknek, de nem álltak tőle messze.
Sokat beszéltek arról már e sorozat előtt, hogy vajon jó ötlet-e, hogy visszatér a két rutinos játékos, Virát Kohlí és Rohit Sarmá a Húsz20-as válogatottba: ők ugyanis 2022-ben szerepeltek utoljára NH20-on, a fiatalok, akiket kipróbáltak azóta, pedig sokszor igen jól teljesítettek. Utólag elmondhatjuk: nagyon felemásra sikerült a visszatérésük.
Az első meccsen Kohlí azonban még nem is volt ott valamilyen személyes okok miatt, az afgánoknál viszont ott volt Rahmat Sáh, akit más formátumokból igen jól ismerhetünk, de érdekes módon ez még csak élete első NH20-a volt. A dobással kezdő India rögtön egy Arsdíp Szinh-féle szűz játszmával kezdett, de ahogy haladtunk az időben, az afgánok egyre bátrabban ütöttek. Bár például Sáh bemutatkozása igen rosszul sikerült, de a rutinos Mohammad Nabí 27 dobásból elért 42 pontja, vagy éppen az első három ütős 20 fölötti eredménye egy versenyképesnek tűnő 158-ig vitte Afganisztánt. A második félidő borzasztóan kezdődött a visszatérő Rohit Sarmá számára: ütött egy sima szimplára esélyeset, és futni indult, társa, Subman Gil viszont olyan hibát követett el, amire már a krikettet tanuló gyerekek figyelmét is felhívják: nem Sarmá jelzésére figyelt, hanem a labdát nézte, így ő nem indult futni. Könnyű kifutás lett a vége, Sarmá kacsával búcsúzott. Érdekesség, hogy ebben a félidőben is volt egy szűz játszma (a 6., ezt Mudzsíb ur-Rahmán dobta), de főként a remeklő Sivam Dubének (60 pont) és mások mellett például a szintén hasznos Dzsites Sarmának (31 pont) köszönhetően végül nem volt kérdés, hogy India lekergeti a célt.
A második találkozóra már valóban visszatért Kohlí is, de ez a meccs sem Sarmáról vagy róla szólt, pedig ezt a meccset az indauri Holkar stadionban játszották, ahol egyrészt a pálya is viszonylag kicsi, másrészt a talaj is elég ütősbarát. Nem is csoda, hogy a megint ütésre kényszerülő Afganisztán is jobban haladt előre a pontgyűjtésben: ezúttal 172-ig jutottak. Legjobb ütősük a most a harmadik rendbe felléptetett Gulbadín Naib volt, aki 35 labdából szerzett 57-et, de a 7. és 8. rend (Karím Dzsanat és a vitás ügye után a válogatottba mégis visszakerült Mudzsíb ur-Rahmán) is hasznos epizódszerepeket mutatott be: mindketten legfeljebb 10 labdából legalább 20-at gyűjtöttek. Az indiai dobók közül egyértelműen Aksar Patel volt a legjobb, aki ilyen körülmények között is 4,25-tel gazdálkodva dobott végig 4 játszmát. A kergetés nagyon könnyen ment Indiának, de az eredménylapra ránézve érdekes számokat látunk: ketten is kacsáztak (például Rohit Sarmá ismét!), ketten pedig 60 fölé jutottak. A két szélsőség közé Kohlí ékelődött be a maga 29-ével. Érdekes megfigyelni, hogy már a számokból is látszik némi játékfelfogásbeli különbség: ez a három legjobb ütős, akit most említettünk, mind 5–5 négyest szerzett, de míg Kohlínak ezeken kívül egyetlen hatosa sem volt, addig Jasaszví Dzsájszválnak hat, Sivam Dubének pedig négy.
A harmadik mérkőzés az utóbbi idők egyik legemlékezetesebb NH20-as meccsére sikeredett. Itt is volt egy afgán debütáns (Mohammad Szalím), de a történtekben nem ő játszotta a főszerepet, hanem leginkább Rohit Sarmá és Rinkú Szinh. Az indiaiak rendkívül rosszul kezdték az ütést, négy játékosuk volt, aki 5-nél kevesebb ponttal búcsúzott, például Kohlí is kacsát szenvedett el. De nem úgy Sarmá, aki az előző két meccsen esett ki nullával: ő ezúttal a lassabb kezdés után a végére elképesztő módon begyorsított, és 121 pontig meg sem állt! Ezzel megszerezte ötödik NH20-as százasát, amire még a világon senki más nem volt képes. 22/4 után már sem ő, sem társa, Szinh nem esett ki, és ketten együtt 190 (!) pontot adtak hozzá a csapat összteljesítményéhez: ezzel minden idők legeredményesebb 5. kapus társulását alkották, nem csak India színeiben, hanem minden válogatottat tekintve. Afganisztán azonban a kergetés során nem adta fel, és három legmagasabb rendű ütősük nekik is 50-est szerzett: Rahmánulláh Gurbázról, Ibráhim Zadránról és Gulbadín Naibról van szó. Sőt, utánuk még Mohammad Nabí is bemutatott egy 16 dobásból elért 34-est, így a vége náluk is 212 lett: pont annyi, mint Indiának! Az első szuperjátszmapár 16–16-os holtversenyt hozott, így jöhetett egy második is (nemzetközi meccsen elsőként a világon!): ezt már 11–1-re hozta India, és végül megnyerte a meccset. Érdekesség, hogy az első 16-os indiai játszmában Rohit Sarmá az utolsó dobás előtt visszavonult, méghozzá nem sérülés miatt, hanem hogy átadja a helyét egy nála jobb futónak, Rinkú Szinhnek. Ilyet talán szuperjátszmában még soha nem láttunk, de szabályos.
Ez után az emlékezetes sorozat után a két csapat közti örökmérleg a következőképpen alakul: 8 meccsből 6 indiai győzelem, 1 holtverseny (ez utóbbi annak számít) és 1 eredmény nélkül végződött találkozó.
