Kotterí Kanakaijá Nájadú az utókor számára elsősorban arról ismert, hogy ő volt az indiai válogatott első tesztkapitánya, sokan pedig India első igazi világsztárjának tartják. Magas, jó felépítésű játékos volt, ütésben elsősorban a hajtásai voltak a legjobbak, de ügyes volt a mezőnyben, és lassú-közepes dobásaival is szép számú kaput szerzett. A krikett mellett fociban és gyeplabdában sem volt gyenge.

Apja ügyvéd volt. A fiú kis korában a szülővárosában, Nágpurban taláhlató Hislop iskolában krikettezett, sőt, az iskolai csapat kapitánya is volt, később pedig, de még mindig diák korában a Modi nevű klub kapitánya is volt.

Az 1926–1927-es idény egyik bombayi meccsén azzal tűnt ki, hogy a Hinduk játékosaként egy negyedben alig több mint 100 perc alatt 153 pontot ütött (benne 11 6-ossal és 13 4-essel) az Arthur Gilligan-féle vendég MCC ellen.

1932-ben India történetének első tesztjén bár vereséget szenvedtek az angoloktól, de ő, mint kapitány, a mezőnyben szerzett kézsérülése ellenére csapata legtöbb (40) futását szerezte az első játékrészben. De a meccsnek érdekes előzményei is voltak. A turnézó indiai csapat vezetőjét, Natvarszinhdzsí Bhávszinhdzsí pórbandari maharadzsát előtte való éjjel néhány játékos felébresztette álmából, és kijelentették neki, hogy nem hajlandóak Nájadú kapitánysága alatt játszani. Bár Nájadú szolgált katonatisztként és egy maharadzsa szárnysegédjeként is, de ő maga nem volt hercegi származású, márpedig többek szerint kapitányként csak egy herceget szabadott volna megválasztani, aki felülemelkedve ezeken a problémákon, össze tudja fogni a különböző származású, vallású és kasztú embereket. Amikor a tiltakozók elmondták a problémájukat, Bhávszinhdzsí gyorsan kapcsolatba lépett egy másik, akkor Indiában tartózkodó befolyásos kollégájával, Bhúpindra Szinh patijálái maharadzsával (aki nem mellesleg a turné költségeinek egy részét is fizette), ő pedig úgy rendelkezett, maradjon érvényben a döntés, Nájadú legyen a kapitány, a tiltakozó játékosok pedig kötelesek pályára lépni így is.

Ugyanezen az anglai turnén Nájadú az egyéb meccsekkel együtt hat százast ért el, közte egy 162-t a Warwickshire ellen, 37,59-es átlagával ő volt a legjobb ütős, és még 79 kaput is szerzett. Emlékezetes jelenet volt, amikor a Warwickshire megyei edgbastoni pályán játszottak, ő pedig akkora nagy hatost ütött, hogy a labda kirepült a stadionból, egyes források szerint pedig a pálya mellett húzódó Rea folyó túlpartján ért földet, ami már egy másik megye, Worcestershire területe volt!

A turnéról való hazaúton azonban folytatódott az ellenségeskedés, bár a pontos okát nem ismerjük. Szorábdzsí Koláh állítólag azzal is megfenyegette Nájadút, hogy a hajóról bedobja őt a tengerbe.

A következő években még néhány másik teszten is szerepelt, egy 1936-os turné első osztályú meccsein pedig ismét 1000 futás fölött teljesített és 51 kaput dobott. Ekkor már lemondott a kapitányságról, méghozzá egy herceg, Vidzsajánanda Gadzsapatí Rádzsú vidzsajanagrami maharadzskumár javára. Első osztályú krikettet egészen az 1963–1964-es szezonig, azaz 68 éves koráig (!) játszott.

1933-ban beválasztották az öt Wisden Év Krikettezője közé, 1956-ban pedig (első krikettezőként) megkapta az akkor második (ma 3.) legrangosabb állami kitüntetést, a Padma Bhúsant. Később róla neveztek el egy rangos indiai krikettéletműdíjat is. Érdekesség vele kapcsolatban, hogy 1941-ben ő lett az első indiai krikettjátékos, aki egy márkát saját személyével reklámozni kezdett: ez a termék pedig a Bathgate májgyógyszer volt.

Nem kevesebb mint 9 gyermeke született: hét leány és két fiú. Köztük volt például Csandra Nájadú is, aki valamikor az 1970-es évek táján India első női krikettkommentárora lett.