Pompásan sikerült Pakisztán első napja Multánban
2024. október 7. – Szerző: Krikettgalaxis
A katasztrofális Banglades elleni tesztek után most egy jóval nehezebb ellenfelet, Angliát fogadja Pakisztán, ráadásul nem is kettő, hanem három tesztre. Az elsőnek az első napján két ütősük is 100 fölé jutott, így az állás jelenleg 328/4.
Sáh Gardez különleges, 12. századi síremléke Multánban (illusztráció)A kép szerzője: Junaidahmadj (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 3.0
Az utolsó veresége ellenére jó formában levő Angliát egy borzalmas formában levő Pakisztán fogadta. A tesztrajongók biztosan emlékeznek arra, hogy nemrég még Banglades is le tudta őket söpörni egy kétmeccses sorozatban, de valószínűleg azt is sokan tudják, hogy hazai tesztet utoljára 2021 elején nyertek a pakisztániak!
És mivel gyenge formájuk nem csak a piros, hanem a fehér labdás formátumokra is kiterjedt, a pakisztáni krikettvezetők nemrég már egy válságtanácskozást is tartottak – igaz, ők ezt a súlyos szót, hogy válság
, azért nem mondták ki hangosan. Ott szóba került az is, hogy a csapaton belül milyen széthúzás uralkodik – de aztán Sán Maszúd, a tesztkapitány elmondta: ő ezt nem érzékeli. (Valószínűleg inkább tényleg a fehér labdás csapatra lehet igaz, ahol több kapkodó kapitányváltás is történt a közelmúltban.)
Ami az angolokat illeti: nekik ilyesmi gondjaik nincsenek. Igaz, hogy a tesztvébé döntőjéről lényegében már lemondhattak (nem kis részben a lassú játékütemük miatti büntetőpontok következtében), de úgy összességében a krikett igen jól ment nekik, annak ellenére is, hogy legutóbb kikaptak egyszer Srí Lankától. Egyetlen igazi gondjuk az lehetett, hogy a combizmával küszködő Ben Stokes, a szokásos kapitány még most sem állt rendelkezésükre – helyette most is Ollie Pope vezette a csapatot. De azért Stokes ott volt velük: többek között ő adta át az első válogatottságért járó sapkát a most debütáló gyors dobónak, Brydon Carse-nak.
További érdekes kérdés volt ezzel a hárommeccses tesztsorozattal kapcsolatban, hogy hol lesz. A karacsi és a lahori stadion felújítás alatt áll, Ravalpindit pedig valakik korábban lefoglalták egy nemzetközi konferenciára, így még az is felmerült, hogy esetleg nem is Pakisztánban, hanem az Egyesült Arab Emírségekben találkozzanak a csapatok – végül alig nem sokkal ezelőtt véglegesítették, hogy akkor az első két összecsapás Multánban lesz. (A harmadikra meg már felszabadul Ravalpindi.)
A sáv talaja zöldes árnyalatú volt a rajta növő fűtől, amit tegnapelőtt és ma reggel is nyírtak, összességében pedig eléggé ütősbarátnak nézett ki. A hőmérséklet igen magasra kúszott: várható volt, hogy napközben 40 fok körül jár majd. A pénzfeldobást Pakisztán nyerte, és az ütést választották.
Nyitó ütősként Abdulláh Safík és Szaím Ajúb kezdett, dobóként pedig Chris Woakes és az első idegenbeli tesztjét játszó Gus Atkinson. Akinek igen hamar meg is lett az első idegenbeli kapuja is: már a 4. játszmában egy amúgy nem túl veszélyes dobása megpattant Ajúb kesztyűjén és a kapus elkapta. A társulás ekkor még csak 8 ponton állt, de még így is ez lett a legjobb eredményük: eddig 6 alkalommal voltak együtt nyitók, de 7-nél tovább sosem jutottak... Az új ember Maszúd kapitány volt, akivel viszont most már máshogy ment a játék: nem ezért mondjuk, de egy apró érdekesség, hogy a 7. játszma utolsó három dobásából 3 darab 3-as született – ilyen utoljára 1999-ben történt (nem mintha lenne bármilyen jelentősége). Az újonc Carse a 9. játszmában mutatkozott be (amúgy egy szűzzel, majd egy megadott, de visszavont LKE-vel), de mind ő, mind a tapasztaltabb dobók egyelőre hatástalanok voltak. Az első ivószünetre, a 13. játszma végére 56/1 volt az állás, vagyis nem hogy kapu nem veszett el azóta, de az ütési arány is megnőtt. A szünet után azonnal megjelentek az első pörgetett labdák, de ezek sem fogtak ki az ütősökön. Safík viszont majdnem kifogott saját magukon: a 17. játszma elején egy öngyilkos
szimplára indult futni, de nagy szerencséjére a mezőnyből az angolok (személy szerint Pope) nem találtak kaput. A 21. játszmában Maszúd már 50-est ünnepelhetett, a 24-ben pedig már Safík is: ő ráadásul egy egymás utáni 4-esből és 6-osból jutott el eddig. 25 játszma után tartották meg az ebédet: az ekkor látott 122/1 igen szépen nézett ki Pakisztán számára.
Ebéd után a pörgetés feladatát Jack Leach vette át Shoaib Bashirtól, de változást ez sem hozott, és az sem, ahogyan a sebes dobókat váltogatták néha az angolok. Aztán visszatért Bashir is, sőt, egy idő után már Joe Roottal is megpróbálkoztak, de minden hiába. A 38. játszmában Maszúd négy év után újra százast szerzett: ráadásul mivel mindezt csupán 102 labdából érte el, 2014 óta Pakisztán leggyorsabb tesztszázasát teljesítette! Érdekes volt amúgy megfigyelni, milyen sok 3-pontos született végig: de végülis nem csoda, mert nagy volt a pálya, és a külső részek talaja is lassú volt. A 43. játszma végre hozott egy reménykeltő pillanatot az angolok számára: gyanús volt, hogy Maszúd ütését az első katona, Ben Duckett elkapta. Vagyis az volt gyanús, hogy egyáltalán történt ütés – de a bíró nem adta meg, és hiába kérték ki a DFR-t, kiderült, hogy nem ért bele a játékos. Így ez lett Ollie Pope kapitányi ténykedésének 11. sikertelen videókikérése – 11-ből! És ha már 11 miatt az 1-eseknél tartunk: a társulás végül 111 futással gyarapította Pakisztán pontszámát az ebédtől teáig tartó menetben, így a szünet 233/1-nél telt.
Autópálya vagy nem autópálya (sok szurkoló így nevezte a mai sima, kemény sávot), ez a teljesítmény mindenképpen nagyon szép volt a két ütőstől. De valami még hiányzott: Safík százasa, szünetben ugyanis még csak 94-en állt. Az angoloknak meg persze egy kapu hiányzott égetően – emiatt még a szokásosnál is bosszúsabbak lehettek, amikor a folytatásban az első labda (Leach részéről) csak egy hajszállal suhant el a kéz-karó mellett, miután Maszúd későn mozdította az ütőjét! De visszatérve Safíkra: talán kevésbé, mint régen, de azért még ma is szokatlan látvány, hogy egy játékos 94-en állva hatossal próbálkozik, márpedig ő ezt tette az 55. játszmában – és mivel sikerrel járt, jól megérdemelt jutalma pályafutása ötödik százasa lett, amit a földre borulva ünnepelt meg. A pár pedig hamarosan elérte a 237 futást: ilyen hatalmas társulás még nem állt össze azóta az angolok ellen, hogy Brendon McCullum volt az edzőjük. Aztán a 60. játszma két jelentős eseményt is hozott: előbb Maszúd elérte a 150-es mérföldkövet, majd hamarosan Anglia ünnepelhetett végre: a talán már fáradó Safík egyenesen a fedezethez ütött egy Atkinson-labdát. És ahogy az gyakori: egy kapu hozta a másikat is, és igen hamar Maszúd is ballaghatott le – véletlenül visszaütötte a labdát a dobó, Leach felé, aki nem hibázott az elkapásban. Az új pár, Bábar Ázam és Szaúd Sakíl tehát szinte egyszerre indult tiszta lappal. Sakíl nagyon bekezdett: a 65. játszmában például 3 négyest ütött Leach ellen, de aztán ugyanúgy, mint Ázam, beállt az 40–50 közötti arányra, sőt, olyannyira együtt haladtak, hogy például a 80. játszma befejeztével mindketten 22 ponton álltak 55 dobásból. Anglia ekkor még nem kérte ki az új labdát, Bashir még ledobott egy játszmát a régivel, de aztán a 81-edik játszmát már egy szép csillogó golyóval kezdte Atkinson. Az új játékszert pedig Sakíl egy 3-assal, majd Ázam egy 4-essel üdvözölte, és úgy nézett ki, ez a társulás most már a nap végéig kibírja – ám pont a végén, 10 dobással a zárás előtt Ázam lábát Woakes LKE-t érően találta el! Éjjeliőrnek még bejött Naszím Sáh, de ő csak 3 labdával nézett szembe, majd hamarosan, 86 játszma elteltével vége lett a napnak: az állás 328/4.
