Rekordok is dőltek, ahogy India háromszor verte szét Bangaldest
2024. október 12. – Szerző: Krikettgalaxis
A tesztek után három NH20-on is találkozott egymással India és Banglades: mindhárom alkalom sima indiai győzelmet hozott, de a harmadik meccs különösen nagyot: itt India majdnem 300 futást szerzett, és több kisebb rekord is megdőlt rajta.
A Tádzs Mahal (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Nemrég ért véget a két együttes közötti emlékezetes tesztsorozat, ám ez nem a nagy és izgalmas csatáról maradt emlékezetes, hanem inkább India hatalmas fölényéről. Most is valami hasonlót várhattunk – volna, ha India nem egy második számú
csapattal állt volna ki, hogy lehetőséget adjon a fiatalabb vagy tapasztalatlanabb játékosaik számára. A sorozat előtt a szurkolók is legtöbbet India összeállításáról beszéltek – Bangladeséről nem nagyon volt mit azon kívül, hogy Szákib ál-Hászán nemrég jelentette be a visszavonulását az NH20-as formátumtól – rajta kívül a bengáliak az ismert, tapasztalt játékosaikat küldték pályára. Bő keretükben a játékosok válogatottságainak összege 644 volt, míg Indiánál ugyanez a szám 389.
Az első meccsre Gválijar városában (pontosabban a város mellett) került sor. Gválijarban utoljára 2010-ben volt hivatalos nemzetközi meccs – akkor történt, hogy Szacsin Tendulkar a világon először 200 futást ért el egy ENN-játékrészben. Most viszont egy teljesen új stadionban, a Mádhavráv Szindhijában játszottak a csapatok, méghozzá teltház előtt. India két, az IPL-ből már jól ismert újoncot avatott: Nitis Kumár Reddí ütőst és Majank Jádav (nagyon) gyors dobót. Lehet, hogy Sivam Dube is bekerült volna a csapatba (ő persze nem újoncként), de ő hátsérülése miatt nem tudott játszani. A mai krikettet röviden összefoglalva elmondható, hogy a dobással kezdő India, tapasztalatlanság ide vagy oda, könnyedén letarolta Bangladest: még Mehedí Hászán Mirádzs 35 pontja volt a legjobb teljesítmény az ütősök részéről, de ezt ő is csak 32 labdából tudta teljesíteni. Majank Jádav kapuval mutatkozott be, de nála jóval eredményesebb volt a 3–3 kiejtésig jutó Arsdíp Szinh és Varun Csakravartí. India nyitói Szandzsu Szaimszan és Abhisek Sarmá voltak, akik 29, illetve 16 futásig jutottak – pont úgy, mint a 3. és 4. rendű Szúrjakumár Jádav és Nitis Kumár Reddy. Végül a legtöbb pontot éppen egy kivételesen rutinos ember, Hárdik Pándjá gyűjtötte be, aki 40-neskivel zárt, India pedig 49 megmaradó labdával levadászta a 128-as célt.
A második mérkőzés már Delhiben volt, és nagyjából egy időben zajlott az indiai női válogatott világbajnoki találkozójával. Ott könnyed indiai győzelem született – és itt sem volt másképp, még ha az elején nem is nézett ki úgy. Hiszen ezen a pályán az idei IPL-ben csak úgy özönlöttek a futások, nagyon gyakori volt a 200 fölötti eredmény, most viszont az ütésre kényszerülő hazaiak (akik egyébként ma nem avattak újoncot) az erőfölény végén csak 45 futásnál tartottak, miközben 3 kapujukat is elvesztették már! De ezek után Nitis Kumár Reddí és Rinkú Szinh megmutatta, hogy bizony ez ugyanaz a pálya, mint tavasszal: sorra ütötték a határokat, és mindketten átlépték az 50 futást. Kumár Reddí végül 34-ből szerzett 74-et, mire kiesett, és még Hárdik Pándjá is hozzátett 19-ből 32-t, így az már semmit sem számított, hogy a félidő utolsó 7 dobásából 4 ütősüket vesztették el: így is meglett nekik a 221. A legtöbb kaput a nemrég felfedezett nagy tehetség, Risád Hoszen szerezte, de ő meg mindeközben nagyon pazarló volt. A bangladesi ütőjáték pedig sehogyan sem akart beindulni: minden indiai dobó, aki csak próbálkozott (heten is) szerzett legalább egy kaput, és az ütősök közül egyedül az igen rutinos Máhmudulláh tudott 40 fölé jutni, míg a többiek 20-ig sem értek el. És ha már Máhmudulláh: ő éppen nem sokkal a mérkőzés előtt jelentette be, hogy ez után a sorozat után visszavonul az NH20-as krikettől... Egyelőre nem sikerül neki szépen a búcsú, hiszen ma is 86 futással kikaptak – talán majd a harmadik meccsen szépítenek?
Nos, a szépítés a legkevésbé sem sikerült a harmadik alkalmon, sőt, inkább csúnyítás lett belőle, már ha van ilyen szó. A találkozót azon a hajdarábádi pályán rendezték, ahol tavasszal az IPL-ben még Delhinél is több futás özönlött – és nem volt ez másképp ma sem. Most inkább mást nem is teszünk, csak felsoroljuk azokat az elképesztő eredményeket, amelyek ezen a mérkőzésen születtek. Kezdődött ott, hogy az indiai nyitó, Szandzsu Szaimszan 47 dobásból 111 futást gyűjtött, volt például egy olyan sorozata is, amikor 5 hatost ütött egymás után. Az erőfölény 82/1-re végződött, ami a 4. legrosszabb volt eddig Banglades története során. India a félidő során végül 297-et szerzett, ami a legmagasabb pontszám lett egy teljes jogú ICC-tagországtól, és a világon a második legnagyobb minden NH20-as meccset figyelembe véve (Nepál 314-e után). A 20-ból 18 olyan játszma volt, amikor legalább 10 futás született – ez is világrekord, legalábbis azokat a mérkőzéseket tekintve, ahol a statisztikusok rendelkezésére állnak a játszmánkénti adatok. A 297 futásból 232 határeseményekből jött össze: ez is abszolút világcsúcs, ráadásul nem csak NH20-ban, hanem minden hivatalos Húsz20-ban is! Ebből 22 hatos volt, ami India számára csapatrekord, és az is, hogy a 100 futást 7.1 játszma alatt érték el. Ennyit a rekordokról – a második félidőről meg annyit, hogy többek között az első dobásból kiesett egy bangladesi ütős, később meg volt még egy szűz játszma is kapuval – nem csoda, hogy India elképesztő, 133 futásos győzelmet aratott. Máhmudulláh búcsúja tehát nem sikerült szépre, de legalább egy kaput szerzett az első félidőben: a 75 ponton álló Szúrjakumár Jádavot ejtette ki.
A két csapat egymás elleni örökmérlege ezek után férfi NH20-ban 16–1 India javára. Az az egy bengáli győzelem érdekes módon pont a világ 1000. NH20-as meccsén történt, nagyjából 5 éve.
