Aranybetűs nap Új-Zélandnak

2024. október 20. – Szerző: Krikettgalaxis

Sokáig emlegetni fogják az új-zélandi szurkolók 2024. október 20-át: nem elég, hogy férfi csapatuk 36 év után újra megnyert egy tesztet indiai földön, este aztán női csapatuk Húsz20-ban világbajnok lett! A döntőben egy ideig még felvtette velük a versenyt Dél-Afrika, de a kergetés végére az afrikaiak már teljesen szétestek.

Egy barna kivi, Új-Zéland különlegessége (illusztráció)

A kép szerzője: Glen Fergus (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 2.5

Dél-Afrika mind férfi, mind női NH20-ban bejutott az előző világbajnokság döntőjébe, de mindkettőt elbukta: tavaly év elején a nőit, idén nyáron pedig a férfit – így aztán hiába a hatalmas krikettmúlt és a sok évtized óta igen erős válogatottjaik, továbbra sincs egyetlen nagy trófeájuk sem. Most kaptak – na nem kaptak, kivívtak maguknak egy újabb esélyt: a nagy esélyes ausztrálok testén át bejutottak a női vébé döntőjébe – ahol az az Új-Zéland várt rájuk, akiknek van már ugyan világbajnoki címe a nőknél, de ENN-ben, és nem NH20-ban. Vagyis biztos volt, hogy bármi is lesz a mai eredmény, új királya, királynője lesz a Húsz20-as krikettnek!

A dubaji melegben Dél-Afrika nyerte a pénzfeldobást, és a dobást választották: kapitányuk, Laura Wolvaardt szavai szerint azért, mert ez eddig jól működött nekik. Sophie Devine, az új-zélandi kapitány elmondta: ők úgyis ütni szerettek volna – így tehát a pénzfeldobáson semmi nem múlt, tesszük hozzá mi. Mindkét csapat ugyanazzal a 11-gyel állt ki ma is, mint az elődöntőben.

Még mielőtt a himnuszokat lejátszották volna, megjelent a pályán a trófea – persze nem magától jelent meg, hanem hozták, méghozzá nem is akárkik: Alastair Cook és Nítú Devid, a két korábbi legendás játékos, akiket éppen pár nappal ezelőtt választottak be a Nemzetközi Krikett-tanács Hírességeinek Csarnokába!

Az ütést a rendkívül rutinos Suzie Bates és a fiatalos lendületet képviselő Georgia Plimmer kezdte – és pont a rutinnak és a lendületnek megfelelően is alakultak az események. Plimmer két négyest is beütött az első játszmában, de a 2. játszmában egy újabb nagy ütést már elrontott, inkább magasra ment, mint távolra, így elkapták. Bates lassabban ugyan, de biztosabban haladt, és Amelia Kerrel kiegészülve az erőfölény végére 43/1-ig jöttek föl. Bates aztán 32 futás után hibázott el egy mozdulatot, így Nonkululeko Mlaba labdája a kapuját találta el. És igaz, hogy az erőfölény után egészen a 14. játszma közepéig egyetlen egy (!) határ sem született, de a nullás labda is igen kevés volt, az ütősök, Kerr és előbb Sophie Devine, később Brooke Halliday jól forgatták egymás között az ütést, így a csapat pontaránya nem csökkent számottevő mértékben. De aztán, elsősorban Halliday jóvoltából már újra megérkeztek a négyesek, így a 17. játszma végére már 125/3 volt az állás. Innen Kerr és egy hatossal Maddy Green még egy kicsit tovább tudott gyorsítani, és a végére egy 158-as pontszámot hoztak össze, ami ezen a pályán igen jónak érződött, tekintve, hogy a korábbi meccseken sokszor jóval kisebb eredményeket is láthattunk. De nem mindig, szóval Dél-Afrika előtt még bőven nem zárult be a kapu!

A győzelmi valószínűség így is enyhén Új-Zéland irányába mutatott – viszont a kergetés elején lassan-lassan elkezdett 50–50%-felé mozdulni. Ez pedig Wolvaardt és Tazmin Brits ütőjátékának volt köszönhető, akik az erőfölényt például 47/0-val hozták le. Ám ezt a jó haladást a 7. játszmában Fran Jonas pörgetése megakasztotta, amikor kiejtette Britst, majd a 10. játszmában Kerr egy még nagyobb ütést vitt be Dél-Afrikának: előbb Wolvaardtot, majd Anneke Boschot is kiejtette – és hogy még fokozódjanak az izgalmak, utóbbit úgy, hogy a bíró meg sem adta elsőre a kapuselkapást, csak a videózás után derült ki, hogy beleért az ütős! A félidő felére így 64/3 volt az állás, ami még nem volt reménytelen Dél-Afrikának, ám a folytatásban a csapat teljesen berogyott. Folyamatosan estek ki az újabb ütősök, 14 futásnál többet senki sem tudott összehozni, így már az utolsó játszma előtt 100%-osan biztossá vált, hogy ha nem történik rossz vagy széles dobás, akkor Új-Zéland a világbajnok! Eden Carson aztán nem hogy rosszat és széleset nem dobott, de még csak egy határt sem hagyott az ellenfélnek a 20. játszmában, így nyomatékos, 32 futásos új-zélandi siker született! A dobók közül egyébként ma nem Carson volt a legjobb, hanem Kerr és a szintén három kaput szerző Rosemary Mair – de mivel Kerr az első játékrészben 43 futást is begyűjtött, így teljesen egyértelmű volt, hogy őt választják meg a mérkőzés legjobbjának. Sőt, hamarosan kiderült: az egész torna legjobbja is ő lett, hiszen egyrészt ő ejtette ki a legtöbb ütőst (15-öt), és az ütősranglistán is a 9. helyre futott be.

Új-Zéland így tehát begyűjtötte első női NH20-as vébécímet: a nagy öregek nemzedéke így szépen búcsúzhat a csapattól. Batest már valószínűleg nem látjuk több vébén, de megvan rá az esély, hogy Devine vagy akár Lea Tahuhu számára is ez volt az utolsó nagy torna. Néhány ígéretes fiatal játékosuk viszont van (gondoljunk csak Plimmerre vagy Izabella Gaze-re, és hát Kerr is még csak 24 éves), így még fényes jövő állhat a kis ország előtt.