Pakisztán: rossz, jobb, jó
2024. május 14. – Szerző: Krikettgalaxis
Pakisztán és Írország eddig mindössze egyszer, 2009-ben találkozott egymással NH20-ban, de most végre háromszor újra összecsaptak egy felkészülési sorozaton – ezúttal az ír fővárosban. Ezt a sorozatot pedig egyre javuló teljesítménnyel végül 1–2 arányban Pakisztán nyerte meg.
A lahori Bádsáhi-mecset (illusztráció)A kép szerzője: Muhammadhasnainnaeem (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 4.0
Nem mondhatjuk, hogy a két csapat közül bármelyik háza táján is nyugalom és rend honolna. Írország játékosainak lejárt a központi szerződése, a hosszabbításról pedig még csak tárgyalnak, mivel az első ajánlatokat nem fogadták el: így ezt a sorozatot is lejárt szerződéssel kezdték meg a játékosok. Pakisztán nagy küzdelmek árán talált ugyan magának végre egy új edzőt Gary Kirsten személyében (bár ő még ezen a sorozaton nem volt ott), de a világbajnoki keretüket még mindig nem jelentették be, pedig elvileg már lejárt a határidő.
És bizony az eredmények sem nagyon jöttek egyik válogatottnál sem: Pakisztán legutóbb csak döntetlenre tudott lehozni egy hazai sorozatot egy tartalékos Új-Zéland ellen, míg Írország Afganisztántól kapott ki egy sorozaton. Ráadásul női válogatottjuk a napokban elbukta a világbajnoki selejtezőt, ami tovább fokozhatta a rossz kedvet a szigetországban. Mindkettő együttesre ráfért volna tehát a sikerélmény ezen a mostani NH20-as sorozaton.
Az első mérkőzésen ez az íreknek adatott meg. A már 33 éves kapitányuk, Paul Stirling számára igazán különleges lehetett ez az összecsapás: 2009-ben a két ország történetének első egymás elleni mérkőzésén mutatkozott be ugyanis a válogatottban – azóta pedig többet nem is találkozott a két csapat, egészen máig. Stirling dobással kezdő csapata elég hamar nagy áttörést könyvelhetett el, mivel kifutották Mohammad Rizvánt, jóval később pedig egyébként Sádáb Hánt is, méghozzá őt 0 ponttal. Rajta kívül egy másik Hán, Ázam Hán is kacsával búcsúzott – Pakisztánnak azonban még így is 182 futás jött össze, elsősorban a nyitó Szaím Ajúb 45 és a 3. rendű Bábar Ázam 57 pontjának köszönhetően. Nem mellesleg ez volt a 38. alkalom, amikor Ázam legalább 50-et ért el egy NH20-as meccsen, ezzel pedig beérte az ezt a ranglistát vezető Virát Kohlít. A kergetés során ugyan Stirling hamar kiesett, de a másik kapitány, Andy Balbirnie hatalmasat küzdött, és 77 pontig jutott, amit a közepes rend még sok hasznos futással egészített ki. Így az utolsó játszma előtt már csak 11 futás hiányzott nekik a történelmi győzelemhez: ezt pedig Curtis Campher egymaga begyűjtötte, így 1 megmaradó labdával sikerült nekik a kergetés.
Aztán a második meccsen Pakisztán már megmutatta, hogy azért az nem úgy van ám. Bár a kezdést egy kis eső miatt halasztani kellett, végül nem veszett el annyi idő, hogy rövidíteni kellett volna. A dobást választó vendégeknél Sahín Sáh Afrídí, ha nem is az első játszmában, ahogy szokott, de a negyedikben már lecsapott, ráadásul kétszer is, és a múltkori hős, Balbirnie máris kihullott. Igaz, most meg Lorcan Tucker szerzett 50-est, sőt, az utána következő négy ütős is hasznos 20–30 pontokat hozott, így Írország egy igen jónak tűnő, 193-as eredményt épített fel. És ez még nem minden: a második játékrész legelején Szaím Ajúbot egyetlen hatos után, míg Bábar Ázamot kacsával ejtették ki – úgy tűnt, közeleg Pakisztán második veresége. De ekkor jött Mohammad Rizván és Fáhar Zamán társulása, akik kihúzták csapatukat a csávából: ketten együtt 140-nel gyarapították az összpontszámot, amivel messze a valaha volt legeredményesebb 3. kapus társulássá váltak Pakisztán történetében férfi NH20-ban. És mindezt igen szép sebességgel teljesítették, sok négyessel és majdnem ugyanannyi hatossal, így amikor a pár felbomlott, már bőven nyerő helyzetben voltak. A végén még Ázam Hán is hozzátett egy szupergyors 30-at, így Pakisztán 19 megmaradó dobással, könnyedén lekergette az elsőre nehéznek tűnő célt.
A harmadik találkozó talán még jobb vendégjátékot hozott. Elképzelhető, hogy pont azért, mert még volt tét, nem nagyon próbálkoztak az összes új ember bevetésével a csapatok, csak Haszan Alí, Ross Adair és Neil Rock volt az új. Adairnek nem tartott túl sokáig a szerepe, mert Sahín Afrídí hamar kiejtette, és Rock is hasonló sorsra jutott nemsokára, szintén alacsony pontszámmal – viszont Haszan Alí sem töltötte ki a neki járó 4 játszmányi dobókvótát, valószínűleg azért, mert az első háromban borzasztó pazarló volt, és kaput sem szerzett. Viszont a múltkor is 50-est szerző Lorcan Tucker most is 73-ig jutott, így a többiek gyengélkedése ellenére Írország 178 ponttal végzett. A második félidőben aztán, bár Pakisztán sokat kísérletezett az elmúlt időkben, bebizonyosodott, hogy a régi, bevált módszer gyakran továbbra is beválik mindenféle újítás nélkül: a pontok többségét ma is Bábar Ázam és Mohammad Rizván kettőse szállította. Előbbi 42 dobásból 75, míg utóbbi 38 dobásból 56 futást gyűjtött, és többször is láttunk tőlük olyat, hogy háromszor egymás után határt ütöttek. A végén még Ázam Hán is hozzátett egy szupergyors 18-at, így Pakisztán 18 megmaradó dobással, könnyedén lekergette az elsőre nehéznek tűnő célt. Jaj, bocsánat, ez majdnem az előző bekezdés utolsó mondata volt. De ha egyszer igaz??
Az örökmérleg így aztán kettejük között 3 pakisztáni és 1 ír győzelem. De hamarosan tovább bővül majd kettejük közös története: a júniusi világbajnokságon ugyanis egy csoportban lesznek!
