Uganda területe a 19. század utolsó évtizedében brit protektorátussá (lényegében gyarmattá) alakult. Sok hátrány mellett ebből előny is származott: az új urak behozták magukkal a krikettet a térségbe. Szintén nagy szerepe volt a játék elterjesztésében a sok indiai bevándorlónak. Szinte rögtön elindult a krikettezés a Kakira melletti Busoga iskolában, a Kampala közelében található King’s College Budóban, a kampalai Makerere iskolában és a Fort Portal-i Nyakasura iskolában is, de ahogy telt az idő, egyre népszerűbbé vált az oktatási intézményeken kívül is.
1939-ben szervezték meg az első Iskolai Kriketthetet, ahol az előbb felsorolt négy iskola versengett egymással: ezt a rendezvényt azóta is rendszeresen megtartják. Az 1940-es és 1950-es években kialakult egy másik háromcsapatos bajnokság is, amelynek résztvevői származásuk alapján tagolódtak egyesületekbe: a három csapat a fehéreké, az ázsiaiaké és a goaiaké volt (bár Goa is Ázsiában van). 1947-ben megjelent egy kifejezetten fekete játékosokból álló klub is, amelyből 1950-ben alakult meg az Afrika Krikettklub (ACC). Az 1960-as években már majdnem minden jelentős ugandai városban működött krikettklub, de az 1970-es évektől hanyatlás következett be. Sok ázsiai játékos elhagyta az országot, sok krikettpálya elhanyagolttá vált, és az egyetlen igazi
klub az ACC maradt. Az 1980-as évek politikai káosza még tovább súlyosbította a sport helyzetét, igaz, végül sikerült új bajnokságot indítani, és több visszatérő ázsiai krikettezőnek köszönhetően már a Wanderers, a Tornado, a Premier és a KICC is jól működő klubként versengett az ACC mellett.
Ami a nemzetközi szereplést illeti: 1966-ban rendezték meg az első Kelet-Afrika-bajnokságot, amelynek győztese az ugandai válogatott lett, igaz, utána 1991-ig kellett várni a következő győzelemre. Lényegében ez volt az egyetlen nemzetközi torna, amelyen az oszág részt szokott venni, egészen 1998-ig, amikor is Uganda társult országként csatlakozott a Nemzetközi Krikett-tanácshoz.
Az 1990-es években az Iskolai Kriketthét rendezvényein már több mint 10 iskola vett részt, és egy világszerte ismert nagy cég is jelentkezett szponzornak. Emellett elindították az általános iskolásoknak szóló Minikrikett programot is.
Az 1970-as és 1980-as évek ugandai klubkrikettjét szőnyeges dobósávval rendelkező pályákon játszották, majd az 1990-es években jelent meg a telepített műfű. Az első valódi füves sávval rendelkező pályát 2003-ban alakították ki a lugogói stadionban, 2006-ban pedig a londoni MCC klub 5000 dolláros támogatásával Kyambogóban is létrehoztak egy füves sávot.
A 20. század legvégétől kezdve a férfiválogatott részt vett világbajnoki selejtezőkön és egyéb nemzetközi bajnokságokon is, néha csak szűk vereséget szenvedve sokkal nagyobb
csapatoktól (például Írország, Skócia, Afganisztán). A 21. század első évtizedében a 19A-s válogatott a világbajnokságon is többször szerepelt, és volt olyan időszak, amikor Afrika második legjobbjai voltak Namíbia mögött. A női válogatott ugyancsak volt Afrika másodikja.
Miután 2018-ban a nők, majd 2019-ben a férfiak is hivatalos nemzetközi Húsz20-as (NH20) mérkőzések játszására is jogosulttá váltak, rögtön számos meccset lejátszottak: néhány év alatt az egyik legtöbbet a világon az újonnan jogosulttá vált rengeteg ország közül. 2021-ben a férfi válogatott 12 meccsből 11 győzelemmel megnyerte a 2022-es Húsz20-as világbajnokság afrikai selejtezőjét. Ez akkor még nem ért világbajnoki részvételt (volt egy világszintű selejtezőkör, és azt elbukták), de két évvel később már sikerült a történelmi tett, és Zimbabwét kiszorítva biztosították helyüket a 2024-es vébére.