A sportszerűség példái

A krikettet sokan az úriemberek sportjának tartják, és úgy hírlik, ebben a sporban valóban nagyon fontos a sportszerűség. Álljon itt néhány, ezt bizonyító szép példa!

1980, Gundappá Visvanáth

1980 februárjában, Bombayben India és Anglia tesztmérkőzést vívott egymással.

Anglia aktív ütőse éppen Bob Taylor volt, akinek az egyik dobás megcsúszott a lábszárvédőjén. Egy katona pozícióban álló mezőnyjátékos, nem mellesleg az indiai kapitány, Gundappá Visvanáth elkapta a módosult röppályájú labdát, a játékvezető pedig azt jelezte: Taylor kiesett!

A szabályok szerint azonban ilyen elkapásból csak akkor esne ki az ütős, ha a labda előzőleg érintkezett volna az ütőjével (vagy az ütőt tartó kezével). A játékvezető a lábszárvédőn való megpattanást hitte úgy, hogy beleért az ütős, ezért hozta meg a téves döntést.

Ám Visvanáthnak gyanús volt, hogy a hang, amit hallottak, nem a labda és az ütő érintkezésének hangja volt, hanem csak a lábszárvédőt érintette a labda. Így odament Taylorhoz, és megkérdezte, hogy beleért-e az ütővel a labdába: miután pedig az angol játékos nemmel felelt, az indiai kapitány a játékvezetőhöz fordult, és elmondta neki a történteket. A bíró visszavonta a döntését, Taylor így ellenfelének köszönhetően folytathatta a játékot.

1987, Kapil Dev

Az 1987-es világbajnokságon az indiai Kapil Dev egy olyat cselekedett, ami, mint később kiderült, csapatának vereségéhez vezetett, viszont nagy sportszerűségről tett tanúbizonyságot.

A világbajnokság első csoportmeccsén az első félidőben Ausztrália ütött. A harmadik számú ütős, Dean Jones az egyik Manindra Szinh-dobást igen jól ütötte meg: a labda a zárt hosszú felé repült, ahol azonban ott állt a mezőny legmagasabb indiai játékosa, Ravi Sásztrí. Sásztrí megpróbálta elkapni a labdát, de nem sikerült: az földet ért mögötte. Na de hol? A pályán belül vagy kívül?

Nem meglepő módon Jones biztos volt benne, hogy kívül, míg a Joneshez igen közel helyezkedő indiai kapus, Kiran More viszont úgy látta, hogy belül. Dickie Bird játékvezető az eset legközelibb szemtanúját, magát Sásztrít kérdezte meg, és úriember módjára nem is vitatta, amit a játékos állított: ő is azt mondta, hogy a kötélen belül esett le a labda. Így Ausztrália 4 pontot kapott. Később az ausztrál edző, Bob Simpson úgy emlékezett vissza: ők is közel álltak az esethez, és világosan látták, hogy hatos volt, ezért nagyon csalódott Sásztríban, aki ennek ellenkezőjét állította.

Jones szóba elegyedett a bíróval, aki megígérte, hogy a szünetben beszélnek még róla. Végül a szünetig Ausztrália 268 pontot gyűjtött össze.

A szünetben az ausztrál csapat vezetősége és a bírók egy kisebb tárgyalást folytattak le egymással, amelynek végén a játékvezetők az indiai kapitányhoz, Kapil Devhez fordultak, aki elismerte, hogy az ütés 6-pontos volt. Ausztrália pontszámát így 270-re módosították.

A második félidőben sokáig úgy tűnt, ez a két pont nem oszt, nem szoroz: India kiválóan játszott, és már 207 pontnál járt, amikor még csak 2 ütősük esett ki, és még közel 15 játszma hátra volt. Ám ekkor jött Craig McDermott, aki többek között a dobások sebességének ügyes váltogatásával megzavarta az indiai ütőket, és gyors egymásutánban 4-et is kiejtett közülük, és maga Kapil Dev is kiesett egy Simon O’Donnell-dobásból. Az egésznek pedig az lett a vége, hogy India 269 pontot tudott csak elérni. Vagyis: Ausztrália éppen 1 futással nyert, míg ha Kapil Dev nem cselekedett volna sportszerűen, India nyert volna!

Végül aztán ezen a csoportmeccsen nem múlt semmi, India így is csoportelsőként zárt, és Ausztrália így is, úgy is továbbjutott volna a második helyen.

2011, Mahendra Szinh Dhoní

Az eset 2011. július 31-én történt egy Anglia és India között vívott tesztmérkőzés 3. napján.

Az ütésben Anglián volt a sor, aktív ütőjátékosuk Eoin Morgan volt, az inaktív Ian Bell. India részéről a dobást Isánt Sarmá végezte, a labdát Morgan a hosszú belső pozícióba ütötte. Úgy tűnt, 4-pontos lesz, mert kimegy a pályáról, de ekkor az indiai mezőnyjátékos, Pravín Kumár bele tudott érni a földön guruló labdába, így az éppen nem érte el a pálya határát. Kumár azonban ezt nem látta, mert ő maga a lendülettől kivetődött a pályán kívülre. Amikor feltápászkodott, abban a tudatban, hogy a labda elérte a határt, visszadobta azt középre, hogy véget érhessen a játék (ugyanis ez volt a teaszünet előtti utolsó játszma utolsó dobása). A két angol ütős, akik egyébként eközben 3 futást is teljesítettek, szintén azt hitték, a labda elérte a határt, így nyugodtan elkezdtek lesétálni a pályáról, és már talán a teán gondolkodtak, amikor a visszadobott labdát Mahendra Szinh Dhoní elkapta, továbbította a rövid belső mezőnyjátékosnak, Abhinav Mukundnak, aki pedig szépen ledöntötte a kaput, hiszen az ütős elhagyta a vonalat.

Mivel a játékvezető nem jelzett 4-pontos határeseményt, nem kiáltott holt labdát, és nem jelezte a játék végét sem, így a kapudöntés szabályos kifutásnak számított. A játékvezetők sokáig tanácskoztak, hogy mi legyen, de a szabályok egyértelműek voltak: a kapuhoz közelebb tartozkodó Bell kiesett.

Tudni kell, hogy a krikettben a játékvezető csak akkor küldhet ki egy ütőjátékost, ha az ellenfél apellál a játékvezetőhöz a kiesés érdekében. Ez az esetek 99,9...%-ában nyilván megtörténik, az indiaiak a játék hevében természetesen most is megtették. A teaszünet alatt azonban kicsit átgondolták a helyzetet, és mivel úgy érezték, igazságtalan volt így kiejteni egy játékost, ezért kapitányuk, Dhoní a játékvezetőhöz fordult és utólag visszavonta az apellációt. Így Bell visszatérhetett a pályára.

Ezért a gesztusért később Dhoní megkapta a rangos AIPS-díjat, amit különösen sportszerű játékosok érdemelnek ki. Ő lett az első krikettező, aki elnyerte ezt az elismerést.