A filmek és a krikett

Gettómilliomos

Amerikai filmekben gyakori, hogy amikor Mexikóban játszódik egy-egy jelenet, akkor megjelenik legalább a háttérben vagy rövid vágóképként a Mexikóra olyannyira jellemző foci. Nem az amerikai foci, amit a film első számú célközönsége ismer, hanem az igazi, rendes foci. Valamennyire hasonló történik Indiával is: amikor India jelenik meg egy filmben, akkor gyakori, hogy nem hiányzik a krikett sem.

Ez a helyzet a 2009-ben több Oscar-díjat is elnyert (bár nem amerikai gyártmányú) Gettómilliomossal is: ebben háromszor is szerepel a krikett. Mindjárt az elején van egy néhány perces jelenet, amikor a gyerekek a repülőtéren kriketteznek, de a rendőrök elüldözik onnan őket. Aztán később, amikor Dzsamál találkozik Latikával Dzsáved otthonában, a tévében is láthatunk pár másodpercnyi krikettmérkőzést, illetve a vetélkedőben is előjön egy krikettes kérdés, méghozzá 10 millió rúpiáért. Ez:

Melyik krikettjátékos érte el a történelem legtöbb százasát első osztályú krikettben?

Nem fogom itt most elmesélni a történetet, hogy erre válaszolt-e Dzsamál vagy nem, és miért nem vagy mit, csak pár szót szólok a kérdés tartalmáról.

A helyes válasz az angol Jack Hobbs, aki a 20. század elején volt aktív. A filmben elhangzik, hogy Hobbs 197-szer ért el százast pályafutása során, bár a világ egyik legnagyobb krikettadatbázisa, a Cricinfo 199-et ír. Az ausztrál Ricky Ponting és az indiai Szacsin Tendulkar tőle jócskán lemaradt: mindössze 82, illetve 81 százassal büszkélkedhetnek, ráadásul a film játszódásának idején még aktívak voltak, így akkor még ennél is kevesebb százasuk lehetett. Michael Slater, az ausztrál játékos pedig sehol sincs hozzájuk képest, 36-ot gyűjtött be mindössze. Persze tegyünk hozzá rögtön valamit: egyetlen százast elérni sem kis teljesítmény, szóval nehogy valaki lebecsülje ezeket a számokat! Tendulkarnál pedig érdemes megemlíteni, hogy például csak a tesztet tekintve ő a világcsúcstartó 51 százassal, Ponting pedig a harmadik 41-gyel.

Valószínűleg sokunk elgondolkodott, amikor az utolsó kérdésben a mifelénk eléggé közismertnek számító harmadik testőrt kérdezték: Indiában ez annyira ismeretlen téma, hogy utolsó kérdésnek is megfelel? De ugyanígy elgondolkodhatunk a krikettes kérdésen is: Indiában, ahol a krikettőrület, sőt, még jobban leszűkítve: a krikettstatisztika-őrület a legmagasabb fokon izzik, ez nem túl ismert téma ahhoz, hogy életszerű legyen ilyen sok pénzért feltenni a kérdést? A már említett Cricinfo blogja is úgy véli, valóban túl könnyű volt a kérdés ennyi pénzért, azt viszont jól bemutatja a film, hogy a főszereplő mennyire távol áll a társadalom tömegeitől, hiszen nem tudja rá a választ.

Még egy érdekesség a végére: a film saját állítása szerint 2006-ban játszódik, de a tévében látható néhány pillanat, amikor Tendulkar 99 ponton áll, és kifutással kiejtik, valójában 2007-ben történt meg.

Sőt, még valami: a Gettómilliomos paródiája a Family Guy 14. sorozatának 20. részében is megjelenik. Brian kutya beül a vetélkedő székébe, de mindjárt elsőre egy krikettes kérdést kap, és mint amerikai kutya, fogalma sincs a megoldásról. Pedig Indiában mindenki tudja, hogy kicsoda Szacsin Tendulkar!

...ééés! Itt volt egy videó, amin ez a Family Guy-részlet volt látható, de törölték a YouTube-ról :(

Lagán

Kevésbé ismert, de sokkal krikettesebb film. A történetet nem mesélem el, csak néhány gondolatot írok arról, ahogyan a filmben a krikett megjelenik.

Amikor a semleges néző elkezdi nézni a filmet, rögtön azt fogja érezni, hogy vannak az indiaiak, a jók, és vannak az angolok, a rosszak. Ez lényegében még rendben van, mert bár sokkal árnyaltabb a történelmi kép, de azért azt ne tagadjuk, hogy az angolok évszázadokon át végigrabolták a fél világot, benne Indiát is, és tényleg sokszor alkalmaztak szörnyű módszereket a gyarmatokon élő népekkel szemben. De ez most nem történelemlecke, mi a helyzet a krikettel? Azért írtam le ezt bevezetésként, mert sajnos emiatt a nézőnek eleinte a krikettről, mint az arrogáns és hatalmaskodó angol Russell kapitány kedvencéről is valami negatív érzése támad. Szerencsére azonban úgy csinálták meg a filmet, hogy ez a negatív érzés fokozatosan elmúljon a nézőből, és a végére talán meg is kedvelje ezt a sportot.

Természetesen belevettek minden szépséget a filmbe: volt rossz dobás, sérülés, sok határesemény, volt kidobás, elkapás, kifutás, láb a kapu előtt, sajátkapu-döntés, de volt még küldönc is, hogy minél látványosabb legyen.

Legalább két dolog azonban létezik a világon, ami lehetetlen. Az egyik a nullával való osztás, a másik az, hogy a krikettet rövid idő alatt megismertetni olyanokkal, akik nem ismerik. A film készítői mindent megtettek azért, hogy azok számára is élvezhető legyen az alkotás, akik nem ismerik a játékot, de azért valljuk be, sokminden van benne így is, amit az átlagnéző egyáltalán nem érthetett, legfeljebb elfogadta, hogy na jó, elhiszem, hogy ez így van.

Pedig a végén, amikor a legfeszültebb és legdrámaibb a helyzet, akkor van a legnagyobb jelentősége az apró részleteknek. Már csak a főhős és a fél kezét használni képtelen fogyatékos játékos maradt ütősnek az utolsó néhány dobásra. Az utolsó előtti játszma utolsó dobásánál éppen a jól ütő Bhuvan az aktív ütős. Miért olyan fontos, hogy éppen egy futást szerezzenek? Mi tudjuk, hogy azért, mert a következő játszmát a dobósáv másik végéről dobják, és ha egy futást szereznek, akkor azzal helyet cserélnek az ütősök is, így Bhuvan a következő játszmában is aktív ütőként kezd. És amikor az utolsó előtti dobásnál ő az inaktív, akkor is a helycsere miatt lenne fontos, hogy szerezzenek egy futást. Ezeket az átlagnéző már biztosan nem érti meg.

Amikor néztem a filmet, egy pillanatra felötlött bennem az utolsó dobásnál az 1981-es alsódobás-botrány. Vajon ha már a mánkadolást is meglépték a filmben a sportszerűtlen angolok, meglépik ugyanígy az alsó dobást is? De aztán arra gondoltam, ez egyrészt nem lenne túl eredeti ötlet, másrészt túl erős célzás lenne az 1981-es botrányra, ami még a film készítésének idején, az ezredfodulón sem felejtődött el, ezért szinte biztossá váltam abban, hogy itt ilyen jelenet nem jön most. És nem is jött.

Ha már a valóság és a film kapcsolata szóba került: mennyire valós ez a történet? Természetesen szinte egyáltalán nem valós, egyik szereplő vagy helyszín sem, és a krikett sem így terjedt el Indiában. De az azért például igaz, hogy létezett egy gillí dandá nevű játék, amit már régóta játszottak arrafelé, és egy nagyon picit tényleg hasonlít a kriketthez. Érdekes párhuzam a valósággal az is, hogy a film 1893-ban, pár évvel azután játszódik, hogy a párszík Bombayben több mint 12 000 néző előtt legyőzték a brit krikettcsapatot, ez pedig, hasonlóan a filmhez, hatalmas hazafias lelkesedést váltott ki. Ráadásul ezen a mérkőzésen is volt egy indiai játékos, akinek a dobási módszerére az angolok panaszkodtak, de mégis folytathatta a dobásait: ugyanúgy, mint Goli a Lagánban.

24 feketerigó

Furcsa is lenne, ha egy 20. század első felében Angliában játszódó tévésorozatnak ne lenne legalább megemlítve legalább az egyik részében a krikett. A híres Poirot-sorozat tehát nem furcsa, mert legalább az egyik részében meg van említve a krikett. Ez a rész a 24 feketerigó.

Több kritikát is írhatnék a filmről (pl. hogy mennyire színpadias a szereplők viselkedése, vagy hogy a filmben a meztelen csaj csak rövid ideig szerepel és kevés látszik belőle), de most inkább a magyar szinkron borzalmaira hívnám fel a figyelmet.

Alapvetően én abba a táborba tartozom, akik jobban szeretik a magyar szinkront, mint az eredeti nyelvű filmeket felirattal, de konkrétan ez a szinkron iszonyatosan gyengére sikerült. Legalábbis a krikettes részek fordítása: látszik, hogy a fordítónak a leghalványabb fogalma sem volt arról, mi fán terem ez a sport.

A filmben nem hangzik el, de az egyes részletekből kinyomozható, hogy 1934 júniusában játszódik, amikor Anglia a Lord’s pályán fogadta a vendég Ausztráliát egy teszmérkőzés-sorozat második fordulójában. Képeket nem látunk a mérkőzésből, de a rádió és az újságok tudósításai többször is felbukkannak a film során, ezeket pedig a krikettrajongó Hastings kapitány nagy izgalommal hallgatja és olvassa. A fordítási hibák tömkelege ezekben található meg.

Már azt, hogy Anglia nyerte a pénzfeldobást, és az ütést választották, már azt úgy fordították, hogy Anglia nyerte a nyitóütés jogát. De ez még semmi. Az első igazán nagy marhaság ez: Ez az első alkalom, hogy a fogó körbeért a pályán. Mi vaaan? Milyen fogó, milyen körbeérés? Aztán ha megnézzük az eredeti szöveget, kiderül, hogy valójában arról van szó, hogy ez volt az első alkalom, hogy (a tesztben) egy játékos, aki a mezőnyben kapus szokott lenni, ütőként elérte a 100 pontot (egyébként Leslie Ethelbert George Ames volt az illető).

Körülbelül 5 perc múlva újabb agykínzás jön: a rádióközvetítés magyarul úgy hangzik, mintha a játékosok futkosnának a pályán, és közben passzolgatnák egymásnak a labdát. Majdnem, mint a fociban, csak elhangzik a dobás szó is. Az eredeti változatban persze normális krikettközvetítés szerepel, például az, hogy az ausztrál Len Darling hogyan esik ki elkapás által.

Az utolsó csapás a film végén jön, amikor a vallon nyomozó, akiről azt hittük, semmit sem ért a kriketthez, bölcs fejtegetésbe kezd, mindenkit meglepve: ez a jelenet főleg azért vicces, mert a magyar szinkronban továbbra is úgy látszik, mintha semmit sem értene a kriketthez, pedig a filmben eredetileg nem ez volt a poén, hanem az, hogy tényleg okosságokat mondott... Magyarul szerinte Hedley Verity ballal labdázgat, az ütőt át a jobb kézbe, végigmasíroz a pályán, pillanatok alatt, és persze kitűnően cselezget. És alacsony. Lent van a súlypontja. Szinte a fű alatt szalad. Miközben az eredeti szöveg szerint a csavart dobásokról elmélkedik...

A pakisztáni Mr. Bean átka

Ki ne ismerné a filmekből az angol színészt, Rowan Atkinsont, azaz Mr. Beant? Bizony, a világon mindenütt, így Zimbabwében is sok rajongója akad. 2016-ban meg is hirdettek valahol Zimbabwében egy eseményt, ahol az embereknek azt ígérték, Mr. Bean fog eljönni hozzájuk. Természetes, hogy rengeteg lelkes résztvevő érkezett a rendezvényre, de nagy csalódásban volt részük: a valódi Mr. Bean helyett csak egy ál-Mr. Bean jelent meg, méghozzá az eredetire eléggé hasonlító pakisztáni színész, Mohammad Árif személyében.

Itt véget is érhetne a történet, de nem a Krikettgalaxison lennénk, ha véget érne. Hat évvel később ugyanis folytatódott! Közelgett ugyanis a 2022-es Húsz20-as világbajnokság Zimbabwe–Pakisztán meccse, egy Ngugi Chasura nevű csalódott zimbabwei rajongónak pedig erről rögtön eszébe jutott a 2016-os eset. Két nappal a meccs előtt a Twitteren közzétett egy bejegyzést, amiben azt üzente a Pakisztáni Krikettszövetségnek, hogy otthon nem bocsátottak meg az ál-Mr. Beanért Pakisztánnak, és a közelgő meccsen majd lerendezik az ügyet. A bejegyzés nagy sikert aratott, több mint 40 000-en reagáltak rá, és 1000-nél is jóval több választ is írtak hozzá.

De az igazi válasz két nappal később, a krikettmeccsen jött: Zimbabwe az utolsó dobásig megtartotta az előnyét és végül egyetlen futással legyőzte a sokkal erősebb Pakisztánt! Mr. Bean átka beteljesült!

Maga a zimbabwei elnök, Emmerson Mnangagwa sem hagyta szó nélkül ezt a nem mindennapi eredményt: szintén a Twitteren megüzente a pakisztániaknak: Legközelebb az igazi Mr. Beant küldjétek!. Az ázsiai ország miniszterelnöke, Sahbáz Saríf erre úgy reagált: Lehet, hogy nincs igazi Mr. Beanünk, de igazi krikettező lelkünk van, és nekünk, pakisztániaknak megvan az a mókás szokásunk, hogy vissza tudunk pattanni. – aztán persze sportszerűen gratulált is a legyőzőiknek.

Vegyes apróságok

Végezetül néhány (egyelőre 2) vegyes apróság, ami filmekkel és krikettel is kapcsolatos:

1. Grace, az isten

Magyarországon is népszerű a sajátos humorú Gyalog galopp. Elmékeztek arra a jelenetre, amikor megjelenik a szakállas isten, aki beszédet intéz a főszereplőkhöz, és a Szent Grál keresésére indítja őket? Ennek az istennek az arcát nem mástól, mint a 19. század második felének legendás krikettjátékosától, William Gilbert Grace-től kölcsönözték. Tessék összehasonlítani a filmbeli képet (bal) és a valódi fényképét (jobb): nem csak a vonások azonosak, de még a szakállban és a bajuszban levő világos és sötét foltok elhelyezkedése is.

2. Krikettütés kéménykefével

Az 1964-es, klasszikus Mary Poppins zenés mesefilmben is található egy néhány másodperces krikettjelenet: amikor a kéményseprők a háztetőkön táncolnak, és Bumm admirális tűzijátékrakétákat lövet ki rájuk, Bert, Mary Poppins barátja kéménykeféjét kezében tartva jobbkezes ütőpózt vesz fel, majd egy gyönyörű (6-pontos?) ütéssel visszaveri az egyik feléjük tartó rakétát. Az admirális meg is dicséri az ütést.