A helikopterütés
Rövid összefoglaló
A helikopterütés egy igazán nem szokványos, ritka ütéstípus. Nevét onnan kapta, hogy ha valaki teljesen végigcsinálja az ütést, akkor az ütőt a helikopter propellerjéhez hasonlóan körben megforgatva kell lendíteni, igaz, nem úgy kell elképzelni, hogy a fejünk fölött, vízszintesen, függőleges tengely körül, hanem először magunk mellett, nagyjából vízszintes tengely körül (kicsit ferdén), majd továbblendítés után akár a fejünk fölött is, bár ez a mozdulat már sokszor hiányzik. A lenti videók közül a másodikban látszik legjobban.
A sikeresen elütött labda valahova a favágó-sarok vagy a zárt hosszú irányába repül, azaz a láb oldalra, előre, és jó eséllyel lesz belőle határesemény. (De előfordulhat, hogy az is, hogy a kéz oldalra megy a labda.) Főként a hosszú, akár jorki típusú dobások ellen érdemes megpróbálkozni vele.
Bár már az 1990-es években is voltak játékosok, akik alkalmazták, világhírnévre az indiai Mahendra Szinh Dhoní emelte, aki viszonylag gyakran (legalábbis a többiekhez képest gyakran) alkalmazta. Azt mondják, neki egy Szantos Lál nevű, fiatalon elhunyt gyerekkori barátja tanította meg.
Technika
Kivitelezéséről viszonylag keveset lehet írni. A lényeg, hogy miközben a felsőtestünk az eredeti ütőpóznak megfelelően megmarad a kéz oldal felé előredőlve, a kéz oldalon magasra emelt ütőt körbe kell lendíteni, hogy a labdát akkor találja el, amikor az ütő nagyjából a legmélyebb ponton tart (vagy kicsit ez után a pillanat után). Fontos, hogy ilyenkor plusz erőt kell beleadni az ütésbe a hátsó kezünkkel (ez jobbkezesek esetén a bal, balkezeseknél a jobb). Miután megtörtént az ütés, természetesen itt is fontos az ütő továbblendítése, de persze nem a propellerszerű látvány miatt, hanem mert a tényleges ütőmozdulat is könnyebben megcsinálható, ha belevesszük a továbblendítést.
Az ütés közben a testsúlyunk a hátsó lábunkra (jobbkezeseknél a jobb, balkezeseknél a bal) helyeződik, sőt, az sem baj, ha a másik lábunk akár el is emelkedik a talajtól.
