A húzás
Rövid összefoglaló
A húzás egy szép, a pontszerzést tekintve gyakran eredményes, de nem túl könnyen kivitelezhető ütés.
Lényege, hogy az ütőjátékos egy röviden pattanó, ezért őt a csípő és a váll magassága között elérő labdát nagyjából vízszintesen tartott ütővel, testét a hátsó láb mint tengely körül a láb oldal felé elfordítva a láb oldal felé üt.
Az ütés leggyakrabban a keresztláb pozíció irányába vagy annál előrébb továbbítja a labdát, de előfordulhat az is, hogy hátrébb, akár a ferde láb felé.
Könnyebben kivitelezhető a húzás, amennyiben a labda a testünk vonalába érkezik, vagy egy kicsit a láb oldalra. Ha már a kéz-karón kívülre jön, akkor nehezebb kivitelezni, sőt, egy bizonyos határon túl már nem is lehetséges.
Technika
Az első és legfontosabb (mint bármely ütésnél), hogy időben ismerjük fel, hogy húzásra van lehetőségünk, és időben döntsük el, hogy megpróbálunk húzni. Ilyen ütésre a röviden pattanó labdák esetén van lehetőség, de ha már nagyon sokat gyakorolt valaki, akkor meg sem kell várnia feltétlenül, hogy hol pattanik le a labda, mert ha erősen figyeli a dobó mozdulatát, akkor láthatja, hogy mikor engedi el a labdát, és ebből is következtethet: minél később történik ugyanis az elengedés, a labda annál rövidebb lesz.
Amikor az ütőjátékos a dobás előtt felveszi az ütőpózt, a testsúlya nagyjából egyenletesen oszlik el a két lába között. A húzás során azonban végül a hátsó lábra kell helyezni a súlyt, akár kicsit hátrébb is kell lépnünk a kapu irányába, de az is lehet, hogy nem kell elmozdulnunk. De! Minden esetben az a legjobb, ha az előtte való pillanatban az első lábunkra helyezzük a súlyunkat, és az első lábunk erejét beleadva helyezzük át a testsúlyunkat, nehezedünk rá a hátsó lábra. Mindezt igen gyorsan!
Fontos, hogy a labdát folyamatosan nézzük! Sokan egy felpattanó gyors labdától megijednek, hogy a fejüket fogja eltalálni, de megfelelő sisakban ettől nem kell félni. Ha félünk, és elfordítjuk, elhúzzuk a fejünket, azzal csökkentjük a sikeres ütés esélyét.
Miután a hátsó lábunkra helyeztük a súlyunkat, onnantól kezdve ez a hátsó láb lesz a tengelyünk, a testünk ekörül fordul el ütés közben. Az első lábunk fordulás közben maradhat a földön is, de akár testünk fordulásával párhuzamosan egy ívben lendíthetjük is a láb oldal irányába. Ez a helyzettől függ.
Az ütéshez készülődve első vállunkat (jobbkezes ütésnél ez a bal váll, balkezesnél a jobb) a láb oldal irányába fordulva lejjebb kell ejtenünk, miközben a másik vállunkkal is fordulunk a láb oldal felé. A beleadott erő nagysága nagyban függ attól, hogy ez a fordulás hogyan sikerül. Közben a két kézfejünket folyamatosan emelni kell, mire végül nagyjából egy szintben lesznek, és az ütőt vízszintesen tartják. A legjobb, ha előrenyújtott karral, nagyjából 1 méterrel magunk előtt tudjuk eltalálni a labdát az ütő közepével. Az ütő lapjának a láb oldal felé kell majd néznie.
Minél inkább keresztirányba vagy annál előrébb szeretnénk ütni a labdát, annál nagyobb erőre és hosszabb ütő-labda érintkezési időre van szükségünk, és minél hátrébb szeretnénk továbbítani a labdát, annál kisebb erő és kisebb érintkezési idő is elég. Ha éppen a kéz-karó vonalában jön a dobás vagy kicsit beljebb, akkor könnyebben üthető keresztirányba, míg ha a testünket célozza vagy jobban a láb oldal felé tart, akkor hátrafelé könnyebb irányítani. Mindkét esetben megvalósítható a másik irány is, de jóval nehezebben.
Az ellenfél mezőnyjátékosainak helyezkedésétől függően szükség lehet arra is, hogy magasabbra húzzuk fel a labdát (ha például közel állnak a mezőnyjátékosok), de ha a határ közelében helyezkednek, akkor veszélyes lehet magasra emelni, hiszen elkaphatják. Ilyenkor jobb úgy ütni, hogy lepattanjon a földre, és guruljon a határ irányába. Ezt az úgynevezett csuklóforgatás segítségével tehetjük meg: ekkor az ütőt úgy kell forgatni a hossztengelye mentén, hogy a lapja egy picikét lefelé nézzen. Miközben ezt csináljuk, akkor ha jobbkezes ütést alkalmazunk, akkor a jobb kezünk csuklója kicsit följebb kell, hogy legyen, mint a bal, ha balkezeset, akkor a bal csuklónknak kell följebb lennie. Itt is rendkívül fontos az időzítés: ha túl korán csináljuk a csuklóforgatást, lehet, hogy csak az ütő felső élével találjuk el a labdát, és nem tudjuk irányítani, ha meg túl későn, akkor meg lehet, hogy túl magasra sikerül az ütés.
Egyéb
Kezdőknek érdemes először úgy gyakorolni a húzást, hogy egy társunkat megkérjük, néhány méterrel előttünk térdeljen le, és úgy dobálja alulról a labdákat, hogy minket a csípőnk és vállunk magassága között érjen el. Ha ezt a gyakorlást már sokat csináltuk, akkor érdemes áttérni a rendes
(pattanó) dobásokból történő gyakorlásra.
