Az ütőjátékos akkor esik ki kidobás által (úgy is mondják, hogy kidobták), ha nem történt rossz dobás", és a dobó által eldobott labda eltalálja és ledönti a kaput.
A kapu ledőlésének az számít, ha legalább egy pálca elmozdul (leesik) a tetejéről vagy legalább egy karó kifordul a földből. Ha a nagy szél miatt pálcák nélkül folyik a játék, akkor a játékvezető dönti el, hogy a kapu ledőltnek minősül-e.
A kidobás akkor is érvényes, ha az ütőjátékoson vagy az ő ütőjén megpattanik, megcsúszik a labda, és úgy dől le a kapu. Viszont ha egy mezőnyjátékos (akár a kapus) vagy véletlenül egy játékvezető ér bele a labdába, akkor már nem lehet szó kidobásról, legfeljebb kifutás, leverés vagy mezőnyjáték akadályozása okozhatja az ütős kiesését, ha fennáll valamelyik.
Kidobás esetén a ki nem esett ütőjátékosnak az eredeti helyén kell maradnia, az újonnan bejövő ütős (ha van) a kieső helyét foglalja el.
Ha kidobás van, akkor az ütőst mindenképpen úgy könyvelik el, hogy kidobás által esett ki, akkor is, ha egyúttal más kiesési mód is megtörténik.
Mivel a kidobás a dobójátékos érdeme, ezért az ő egyéni statisztikájához is hozzáadják az így szerzett kaput. Ha az eredménylapokon az ütőjátékos neve mellett csak a dobójátékos nevét tüntetik fel (angol eredménylapon b betűvel, magyaron kd jelzéssel), abból tudni lehet, hogy kidobás áldozata lett.
Mint említettük, az is ugyanolyan érvényes kidobás, hogyha a labda az ütőjátékos személyéről vagy ütőjéről pattan a labdára, de azért szebb, amikor közvetlen találat történik. Ennek külön neve is van: tiszta vagy csont nélküli kidobás (találat).